Német újságok,amikben szó van a TH-ról

"A groupie szex undorral tölt el"

VF:Kaulitz úr,hogyan érzed magad a hangszál-operáció után?
BK: Nos,mint miután valakinek ledugnak egy fémcsövet a torkán,mialatt te altatásban vagy,hogy valamit kivágjanak a hangszálaid közül. Mindenki ismeri ezt az érzést. Nagyon örülök,hogy túl vagyok rajta és ez is megvolt. De még mindig félek a hangom miatt és rosszul érzem magam a törölt koncertekért.

VF: Mennyi ideig kell pihenned?
BK: A műtét után 12 napig nem beszélhetek. Ezután pedig négy hétig rehabilitáción kell részt vennem. Alig várom.

VF: Beszéljünk a kezdetekről. Azt mondják,hogy a kreativitás fájdalmas emlékekből és sérelmekből táplálkozik. Mi a helyzet a te esetedben?
BK: Ami a legjobban fájdalmat okozott,az a szüleim válása volt. Hét éves voltam és nem értettem. Nagy hatással volt rám. Egy dal is szól erről az első albumunkon. A címe "Gegen meinen Willen".

VF: Azt tudjuk,hogy a nevelőapád Gordon Trümper egy gitártanár. Mivel foglalkozi a vérszerinti apád?
BK: Teherautó sofőr és Hannoverben lakik.

VF: Amikor 8 éves voltál,a családod Magdeburgból Loitschebe költözött,ahol 700 ember él. Hogyan élted meg ezt a költözést?
BK: Borzalmasan éreztem magam,mert egyáltalán nem vagyok egy vidéki típus. Képzelheted,hogy Tom és én mennyire kitűntünk a többiek közül. Úgy néztek ránk,mintha valami idegen lények lennénk,akik teljesen bolondak. A suli is borzalmas volt. Minden reggel fél 6-kor kellett felkelnem,hogy elérjem a Wolmirstedt-i buszt,és fél 5-ig nem voltam otthon. Hogy utáltam ezt! És a suliban mindig ugyanazok az arcok. Ez volt a legrosszabb időszaka az életemnek.

VF: Hogyan reagáltak a tanárok a Kaulitz testvérekre?
BK: Tom és én mindig együtt voltunk a 7. osztályig. Aztán büntetésként elválasztottak minket. Ez egy igazi pofon volt,ami nagy hatással bírt ránk. Addig mindent együtt csináltunk. Egypetéjű ikrek vagyunk,és nagyon közel állunk egymáshoz. Természetesen küzdöttünk a fegyelmező áthelyezés ellen,de a tanárok azt mondták,hogy képtelen lennének minket fegyelmezni,mert mindketten nagyszájúak vagyunk. Nem olyasvalaki voltam,aki megrázza az ujját és aztán csendesen beszél. Mindig kiabáltam. Anyut minden másnap behívták a suliba.

VF: Ez volt a specialitásod,hogy fellebbeztél az órai dolgozatok miatt,ha nem kaptad azokat vissza kellő időben. Honnan szereted ezt a szakértelmet?
BK: Mindig is tudtam,hogy nincs szükségem a sulira,mert énekesd szerettem volna lenni. Amiért a tanárok vég nélkül idegesítettek engem,megtanultam a jogaimat. Tudtam,hogy mit szabad nekik és mit nem. Néha volt oylan tanárom,aki teljesen szörnyű volt. Néhányan még azt sem akarták nekem mondani,hogy "Jó napot!",mert a hajam fel volt borzolva és a körmeim feketére voltak festve. Azt mondták így nem járhatok iskolába. Egyikük nem is akart engem tanítani,amiért úgy néztem ki,ahogyan. Olyanokat mondott,hogy "A fejed nem csak a jó hajra való." Olyan tanuló voltam,aki kilógott a sorból és nem tűrtem el az ilyeneket.

VF: Milyenek voltak a jegyeid?
BK: Nagyszerűek. A jegyeim átlaga mindig 1,8 (= 4,2) volt. Ez idegesítette legjobban a tanárokat.

VF: Meg tudtak bántani a tanárok?
BK: Egyáltalán nem. Nem voltam belebetegedve,rágva a körmeimet. Nagyon öntudatos voltam. Így jártam iskolába,mert tudtam,hogy mindenki nézni fog,és a tanárok erről fognak beszélni. Élveztem. A stílusommal magamra akartam vonni a figyelmet. Az emebrek így tudtak rólam beszélni.

VF: Nem sokkal ezelőtt befejezted a középiskolát egy levelezői iskola által. Mennyire fontos,hogy meg tudod különböztetni az omlettet Hamlettől?
BK: Nos,egyesek biztosan meg tudják mondani a különbséget. De a suli szisztémája egyes dolgokban túl kevés volt. Minek tanuljak matekot amikor tudom,hogy soha nem lesz rá ismét szükségem az életben? (. osztályban csöppentem bele zenébe. Mindenki meg volt döbbenve. De mi csak néhány embernek tanultuk meg kívülről az életrajzát - inspiráció nélkül. Énekből mindig rossz jegyeket szereztem,mert népdalokat kellett előadnunk. Horror volt!

VF: Ahogyan a régi közhely mondja,hogy a zene volt a jegy a szökéshez a fájdalmas vidékről,ez rád vonatkozik?
BK: Igen. Mindig azt gondoltam: "Csak ki kell jutnom ebből a lökött faluból,ahol mindenki ismer mindenkit!" A legrosszabb számomra a hétköznapi élet volt. Utálom a hétköznapi életet. Ezért is egy jó dolog nekem a Tokio Hotel. Minden nap különböző: új városok,új emberek.

VF: A paparazziknak és az állítólagos olvasói riportoknak köszönhetően mostmár a hét 24 órájában figyelve vagy. Ez lényegtelen vagy ez volt a cél?
BK: Amikor kisfiú voltam mindig azon gondolkoztam,hogy hogyan csinálnék mindent amíg vesznek a kamerák és ez hogyan menne a világban. Határtalan figyelmet akartam. Most ezt elértem. Hogyan is lehetnék emiatt dühös?

VF: Lesz-e valaki számodra valaha is fontosabb Tomnál?
BK: Nem. Ez minden felülmúl. Nem tudnám elképzelni az életet Tom nélkül. Senki sem tudná leírni milyen közel is vagyunk egymáshoz. Ez valami természetfölötti. Gyakran ugyanazok a gondolataink,és ugyanazokról a dolgokról álmodunk. Tulajdonképpen nem is szükséges egymással beszélnünk.

VF: Sok egypetéjű iker kínszenvedésként fogja fel a kapcsolatukat és szinte már színpadias gyilkolászásokat adnak elő.
BK: Természetesen mi is vitatkozunk. És ha szóváltásunk akad,az elég súlyos. Támadjuk és ütjük egymást. Egy éve székekkel dobáltuk egymást egy hotelszobában. De nem vagyunk haragtartóak. Csapkodjuk az ajtókat,egyikünk eltűnik és tíz perccel utána ismét beszélünk egymással.

VF: Ki áll közelebb hozzád: a természetes Bill vagy a kisminkelt?
BK: Határozottan a kisminkelt. A természetes Bill álcázása önmagamnak. Akkor is így járkálnék,ha nem lennék híres. Ez teljesen hozzám tartozik.

VF: Ki lát téged az eredeti állapotodban?
BK: A családom. És ennyi.

VF: A híres gyerekek a legkorruptabb részei a művészeknek,mert lerombolják mindazt,amit az idősebbek elértek. Időről időre fogsz-e összeomlást produkálni,hogy fenntartsd az érdeklődést irántad?
BK: Ez határozottan jó arra,hogy megmutasd: nem vagy tökéletes. De én nem vagyok stresszes emiatt. Ilyeneket tervezni,hogy a rajongóid ne fussanak el,ez rossz. Amit utáltam a kezdetektől,hogy voltak régebbi bandák vagy néhány ember a lemezkiadótól,akik el akarták magyarázni,hogy hogyan működik mindez. Ilyen tanácsok nem kellenek! Az első találkozásainkkor a lemezkiadóval stylistot akartak hozzánk rendelni,akinek az lett volna a dolga,hogy a megjelenésünkön dolgozzon. Még most sincs stylistom,aki megmondja mit viseljek. Nyomasztana. Mi is tudunk minden koncertről és minden szerződésről magunk döntést hozni,mert szerintem nagyon rossz,ha nem vagy határozott.

VF: Ki mondhat nemet neked?
BK: Munka szempontjából: senki. Még a menedzser és a lemezcég sem. Az egyetlen,akikre még hallgatok azok a legjobb barátaim és a családom. Anyu mondhatja nekem: "Bill,ez hülyeség!" és ezen azért elgondolkoznék.

VF: A szüleid próbálnak még nevelni?
BK: Azt kell mondanom,anyus sosem tette ezt igazán. A lecke megírása szabad dolog volt. Hagyott nekünk szabad teret,de mindig gondoskodott rólunk. Hatalmas bizalom van közöttünk. Olyanok vagyunk,mint a barátok. Nincs semmi,amit ne mondanék el anyunak. És sosem volt titkom,amiről ne tudott volna. Amikor először mentem haza részegen,elmondta mit gondolt róla,de nem kellett félnem tőle.

VF: Az anyukád nem kért meg,hogy legalább egyedül karácsonykor ne csináld meg a hajad?
BK: Nem. Nem igazán foglalkozik vele. Először 9 éves koromban festettem be a hajamat. Volt már zöld,kék,fehér és fekete. 13 éves koromban csináltattam a szemöldök piercingemet. Tök nyugisan fogadta.

VF: Kb. 200 tinédzser lány ájul el a koncertek során az eksztázistól ,olyan feliratokkal tartanak fel plakátokat,mint "D*gj át a monszunon". Milyen érzés tudni,hogy lányok millióinak szexuális fantáziájának te vagy a témája?
BK: Nem gondolkozok rajta sokat,hogy őszinte legyek. Néha egymásra nézünk és nevetnünk kell,mert nem tudjuk elképzelni,hogy valakinek rólunk vannak poszterei a falán. De mindig is arra gondoltam,hogy milyen cool lenne valakinek a falán lógni. Régen gyakran ültem a szobámban,azon gondolkozva,hogy vajon mit csinál a bálványom Nena,hol van és mire gondol. Nem tudom elhinni,hogy most mások ülnek a szobájukban,és rám gondolnak. Számomra én tök normális vagyok,annyira nem vagyunk különlegesek egymásnak. Megfeledkezünk magunkról.

VF: Milyen gyakran gondolsz magadra harmadik személyként?
BK: Néha. De akaratlanul. Amikor nincs elég motivációm megcsinálni valamit,azt gondolom: "Billnek azonban ezt meg kellene csinálnia,mert ez jó a bandának."

VF: Az öntudatos megjelenésed a közösségi mutatkozásokon meglepő néhány embernek. Van különbség Bill az egyéniség,és az igazi Bill között?
BK: Néhány dolgot megtartasz magadnak. De ettől eltekintve nincsenek túl nagy különbségek. Az utóbbi három évben szünet nékül rohantunk. Nem volt egy kis szünet,amikor megérkeztél valahova és lett volna egy kis privát időd. Még a turnén is kamerák vettek mindegyikőnket körbe,a nap 24 órájában. Hogyan tudsz tapasztalatot szerezni valamiről is,ha már mindenki tud róla pár órával később? De ez az,amit mindig is akartam. Tehát meg kell vele birkóznom.

VF: Amiket mi irigylünk,ritkán érezhetőek irigylésre méltónak. Billnek lenni mi a legidegesítőbb?
BK: A fő probléma az embereknél,mint nálam is,a bizalom. Nehéz számomra hinni valakinek és rábízni magam. Az elmúlt évek során nem lettek új barátaim és nem estem szerelembe. Amikor találkozok valakivel nagyon óvatos és szkeptikus vagyok,és megkérdezem magamtól: "Mi van emögött?" Az ember sajnos gyakran találkozik olyanokkal,akik furcsa mód kifordulnak magukból vagy elmondanak valamit a sajtónak. Ha nem lennék híres,valószínű már szerelmes lennék valakibe,akit régóta ismerek.

VF: Ki játszotta el legjobban a bizalmadat?
BK: Eddig sosem bíztam magam rá senkire,így senki sem tudott ilyet tenni. Egy védőpajzsot hordok. Kimenni és megismerni valakit anélkül,hogy szólnál előtte valakinek,ez a legnagyobb dolog,amiről le kell mondanod. Még mindig a jelenlegi életem az,amit mindig is akartam.

VF: A bizalmi probléma az oka annak,amiért a sztárok gyakran sztárokkal jönnek össze?
BK: Igen. Angelina Jolienak nem kell amiatt aggódnia,hogy Brad Pitt csak azért foglakkozik vele,hogy híres legyen. Egy híresség valaki olyat részesít előnyben,akinek ugyanolyan az élete és az éltmódja is. A barátnőim sosem értették miért megyek egyből a próbatermünkbe a suli után,és miért miért részesítem előnyben a klubokban való fellépéseket hétvégén,minthogy velük üljek a TV előtt. Természetesen ez ma már bonyolultabb. Ki akarna ilyen életet élni veled? És temészetesen az személynek azt is meg kellene értenie,hogy nem tudsz megszabadulni ettől az élettől.

VF: Mikor voltál utoljára szerelmes?
BK: Három és fél éve. Nem találtam meg a nagy szerelmet. Nem hiszem,hogy mindenki meg is találja. És ha mégis,csak egyszer. Az én esetemben több szerencsére lenne szükség,hogy megtaláljam.

VF: 18 évesen nem szeretnél jobban véglet nélkül szórakozni?
BK: Nem tudom. Pont emiatt az élet miatt szeretném inkább a nagy szerelmet ahelyett,hogy csapodár legyek. Azt a kis időmet valaki olyannal akarom megosztani,akira úgy gondolok: "Ő az!"

VF: Mondtad már azt,hogy "Szeretlek" egy lánynak?
BK: Igen. De nem gondoltam komolyan. Azt kellett volna mondanom "Kedvellek." Ahogy idősebb vagyok egyre komolyabban veszem a köztük levő különbséget. Tom valószínűleg mindig azt mondja "Szeretlek" egy lánynak,csak hogy az ágyába vihesse.

VF: Neked is ugyanazok a lányok jönnek be?
BK: Ugyanaz a típus jön be nekünk. És a barátnőink mindig összebarátkoztak egymással. Isten csapása volt,mert mindig összefogtak ellenünk. Az első csókunk ugyanazzal a lánnyal történt. Tom volt az első. Egy nappal azután pedig a lány engem csókolt meg. Így mindketten túl voltunk rajta és letudtuk ennyivel. Oh Istenem,szerintünk sz*r volt - amilyen borzasztó csak lehet egy első csók.

VF: Mennyi idősek voltatok?
BK: Tizenegy. A lány három évvel idősebb volt és tapasztalt.

VF: Mikor szexelt Tom először?
BK: 14 éves volt,ha jól emlékszem.

VF: Azt mondják Tom úgy megy át a nőkön,mintha nem lenne holnap.
BK: Hagyom,hogy azt csinálja,amit akar. Neki van mersze minden este mással lenni. Én el sem képzelném. De ebben mindig is különböztünk,ha ez jött szóba.

VF: A kollégád Robbie Williams egyszer azt mondta nekünk,hogy két féle groupie van Németországban. Az egyik fotót akar készíteni szex közben,hogy bizonyítékkal tudjon szolgálni a barátainak. A másik megkérdezi "Robbie,biztos vagy benne,hogy az érzéseid irántam valódiak?"
BK: Tom is mondta ezt nekem. Mióta ilyen sokat vagyunk úton,senkit nem vittem az ágyamba. Undorral tölt el,hogy olyasvalakit vigyek minden este az ágyamba,akit nem is ismerek. Még nem folyamodtam ilyesmihez. Nem lenne bizalmam felvinni egy lányt egy estére a szobámba. Az egyetlen privát dolog amid van a turnén,az a hotelszobád. És beengedni valakit,hogy ott töltse az éjszakát - nem,nagyon szkeptikus lennék.

VF: Szexeltél már?
BK: Ez had' maradjon az én titkom.

VF: Meglepetés számodra,hogy néhány ember azt hiszi meleg vagy?
BK: Egyáltalán nem. Legtöbben klisé szerint gondolkoznak: smink plusz tupírozott haj,azaz meleg. Ki szeretnék amellett az állítás mellett állni,hogy nem ez az indok. Mindenki azt csinálhatja,amit akar. Nem feltétlenül kell az ttenni,mint a másik.

VF: Mit csinálnál,ha lány lehetnél egy napig?
BK: Biztosan nem másznék rá a tesómra.

VF: De?
BK: Oh Istenem,mit tennék? Valószínűleg ugyanazt,mint most,mert nem kürtölném szét.

VF: Mit szeretnél megtiltani a lányoknak?
BK: Ne legyenek féltékenyek,mert a féltékenység nagyon fontos dolog. Amikor szerelmes vagyok azonnal követelek mindent és nem engedném el. Megőrítene,ha a barátnőm azt mondaná nekem: "Bill,nem érdekelnek azok a visítozó lányok. Totál megbízok benned."

VF: Csaltak már meg?
BK: Nem. Én sem csaltam meg senkit. Számomra a hűség a legfontosabb dolog.

VF: Hogyan idegesítetted a barátnőidet?
BK: Nagyon hangosan beszélek. Egész nap. És mindig kézzel-lábbal. És sosem hagyom az embereket szóhoz jutni. Ez mindenkit idegesít.

VF: Melyik nehezebb: szeretni valaki mást vagy szeretni önmagad?
BK: Önmagad. Nagyon nehéz mindazzal kijönni,ami vagy. Hihetetlen sok pillanat van,amikben bizonytalan vagyok és legszívesebben ásnék egy lyukat és belemásznék,magamra húznék egy takarót és ott maradnék egy évig. Néha örülök,hogy ilyen rohanásban vagyunk és egyik koncert jön a másik után,így nincs időd sokat gondolkozni. Nincs időd a magányra.

VF: Még mindig tudsz élni sztárallűr nélkül?
BK: Nem tudok lemenni csak úgy a pékségbe. Szóval természetesen más teszi ezt meg. De még mindig rátermett vagyok a hátköznapokra,mert az a problémám,hogy hihetetlenül maximalista vagyok. Nem hagyom,hogy más emberek csinálják meg a dolgokat. Ez rendellenes - és csak rosszabb lesz. Mindennek részletesen meg kell egyeznie,mert pontosan kel ltudnom,hogy mi fog történni. Különben megőrülök. Tom is ilyen stresszes. Habár sok embernek fizetünk azért,hogy néhány dologban segítsenek nekünk. De mi teremtettük ezt az egészet,szóval nehéz számunkra,amikor más emberek le akarnak csapni a Tokio Hotelre.

VF: A pénzügyeidet is magad kezeled?
BK: Igen. Már 13 éves korom óta. Hozzáférésem van az összes számlához és úgy irányíthatom,mint ahogyan a karrieremet is.

VF: Tudod mennyi milliód van?
Egy nő a lemezcégtől bekiabál a háttérből: "Ne beszéljenek a pénzről!"

VF: Mikor veszel a szüleidnek egy villát?
BK: Amint megengedhetem. Mindenképpen a szüleimmel akarok együtt élni. Annyira közel állunk egymáshoz,nem hiszem,hogy feszültséget okozna. Nincsen határ,ahol azt mondanám: "Ih Istenem,most légyszi menjetek ki!"

VF: Tételezzük fel,hogy elrabolnak. Mennyi lenne az elfogadható váltségdíj?
BK: Amennyit a barátaim együtt össze tudnának hozni. Persze a végén visszakapnák a pénzüket.

VF: Mit gondolsz Britney Spears összeomlásáról?
BK: Meg tudom érteni,hogy ez az egész hogyan történhetett,mert ugyanazt az életet élem. A többi ember valószínűleg azt gondolja: "Van pénze,mindent elért,miért nem tud lazítani?" Nem tudnám magam szóló előadóként elképzelni,hogy egész idő alatt egyedül legyek az úton. Nem bízok magamban annyira,hogy egyedül elviseljem ezt a hatalmas nyomást.

VF: Madonna azt mondta 1991-ben: "Csak akkor leszek boldog,ha olyan híres leszek,mint Isten." Te tennél ilyet?
BK: Természetesen ez egy vicces kijelentés. De totál meg tudom érteni,mert nincs megállás. Nem mondhatod csak azt: "Mostmár híres vagyok Németországban,és ez elég." Arra törekszel,hogy mindenütt sikeres legyél,ahol csak lehetséges. Még ha roppantul gazdag is lennék és lenne egy saját szigetem,akkor is folytatnám. Ez igaz: A hírnév egy drog. A megvonása egy csapás lenne,amit nehezen tudnék kezelni.

VF: Ha a drogok nem lennének illegálisak,melyiket próbálnád ki?
BK: Valami pihetetőt,ami lenyugtat arról,hogy ne kelljen mindent felügyelnem.

VF: Sztár vagy az álmaidban?
BK: Volt egyszer egy rémálmom: Ágyban fekszem,egy üvegszobában és mindenki körülöttem fotós,akik halomnyi képet készítenek rólam. Azt mondom a csapatunknak: "Sz*rba,sz*rba,nem tudnátok őket innen kiküldeni?" De az egyik srác azt mondja: "Nem,nem tehetem. Volt egy megbeszélt időpontod,és te átaludtad." De még sosem halasztottam el egy találkozót. Mindig van három ébresztőórám,szóval nem alszom el. És sosem vagyok pontatlan.

VF: Miért nem lehet téged sosem látni táncolni?
BK: Sosem táncolok. Csak ülök a sarokban - kivéve,ha nagyon részeg vagyok. Akkor igen. Szerintem a táncolás a lányok dolga. Még ha hülyén is hangzik: mindenhol csak a lányoknak kell táncolniuk.

VF: Szoktál néha a temedéseden gondolkozni?
BK: Azt kell mondanom: Igen. A barátaim,akik velem egykorúak is gondolknak rá. Elképzeled,hogy ki lenne ott és ki sírna igazán érted.

VF: Melyik szám szólna a temetéseden?
BK: A "Magic Dance" David Bowie-tól a "Labirintus" c. filmből. Ez egy muris dal és a "Labirintus" egy mozifilm a gyermekkoromból és még mindig imádom.

VF: Mit viselsz majd a koporsódban?
BK: Amit viselek mind fekete lesz és egy bőrdzsekit. Az utolsó kívánságom gatározottan az lenne,hogy legyen megcsinálva a hajam. Remélhetőleg marad elég hajam. Ha nem,akkor valakinek mindenképp egy parókát kell tennie a fejemre.

A cikkért danke ANGInak!!=)

UK STREET TEAM INTERJÚ

1. kérdés: "Boxer vagy alsónadrág?"

Bill: Nos,én ilyen boxer félét viselek,de ezek jobban testhezállóak és én abszolút nem szeretem,ha a dolgok lógnak rajtam.

Georg: Igen,én se.

Tom: Oh,én szeretem,ha az lóg...

Bill: Oké,szóval Gustav és én,mi nem szeretjük ezt.

Tom közbeszól...

Tom: Oh,és higgy nekem,sok lógó valami van közel a...

Georg: Nos,nem tud lógni,mert nekünk betakarva kell lennie.

Tom: Igen,de a te esetedben semmi sincs,amit betakarhatna... xDD

Bill: Na jó,elég ebből. Én szűk boxereket viselek.

Gustav: Boxerek.

Georg: Szűk boxerek.

Tom: Boxerek.

2. kérdés: Mi az elképzelésetek a tökéletes első randiról?

Bill felolvassa a következő kérdést...

Bill: "Mit vártok el egy tökéletes randitól?"

Tom: Ez az én kérdésem.

Bill: Várj csak,várj,hol van az,ami az előbb volt nálam,az a csillagos?

Tom: Csak ott van.

Bill: Oh oké,csak félretettem egy pillanatra.

Tom: Mi volt a kérdés?

Gustav & Georg: "Mit vártok el egy tökéletes randitól?"

Georg & Tom: Egy boldog végződést.

Bill: Nos,nem igazán tudom...ööö...mert valójában sosem volt egy igazi randim. Mindig csak összefutottunk a barátokkal és ott volt ez a lány is,és nem tudott megtörténni,hogy te és a lány elkezdjetek csókolózni. De egy randi vacsorával és gyertyafénnyel,szemben ülve egymással... nekem sosem volt ilyen,de szeretném. Szerintem ez nagyon szép,mert eléggé romantikus vagyok,de eddig ez még nem történt meg velem.

Amíg a tolmács fordított,hallani lehetett,hogy Bill ezt mondja: "Csak sorban egymás után csináljátok. Ne tegyétek vissza." (valószínűleg a kártyákra utalt) "Oké,folytassuk (a fiúknak). Toooom!!!!" (mintha azt mondta volna neki,hogy ő is folytassa)

Tom: Oké,erre az egyre nem kell válaszolnom.

3. kérdés: Mi a legjobb csajozós dumátok?

Tom: "Mi a legjobb csajozós duma?"

Bill: Sosem vetem ezt be,hogy beszélhessek egy lánnyal,ez annyira régi módi.

Tom: A király dolog úgy beszélgetni egy lánnyal,hogy ezt nem alkalmazod. Ez nekem működik,de a többieknek nem. -.-' 

Bill: Nem méssz oda a lányhoz,és mondod neki,hogy "Hello édes,hogy vagy?" Ez hülyeség. Csak el kell kezdened beszélgetni. De egy csajozós duma mindig nagyon silány,nem számít mit mondasz.

4. kérdés: Bill,te egy stílus ikon vagy - gondolkodtál már valaha azon,hogy ruhákat tervezzél?

Bill: Oké várjál,ezt választom.

Bill (felovassa a kérdést): "Időközben egy stílus ikon lettél,gondolkodtál valaha azon,hogy saját tervezői üzletágat hozol létre?" (nem tudja befejezni a mondatot,mert a többiek elkezdenek nevetni,és ezt mondják:"Igen,pont...")

Bill: Tudtam,hogy miért választom ezt. A csíkos nadrágom miatt van.

Bill: Igen,azelőtt gyakran terveztem a saját ruháimat.

Tom (a tolmácsnak): Szerintem a kérdést is le kell fordítanunk. (a tolmács azt mondja,hogy később megcsinálja)

Bill: Igen,ezelőtt gyakran megváltoztattam a pólók stílusát,és néha még mindig. Csak megváltoztatom azoknak a dolgoknak a kivitelezését,amit megveszek. És én ezt tényleg élvezem,és el tudom képzelni,hogy ezt csináljam. Tervezni néhány divatárut,tényleg élvezném. És van egy dolog,ami nagyon dühít és bosszússá tesz,hogy több ruhák vannak nőknek,mint a férfiaknak. És az első,amire számíthatnál tőlem,ha terveznék,az egy kollekció lenne férfiaknak. Mert ez sz*r,hogy a férfiak sosem tudnak maguknak valamit találni. Ha beméssz egy áruházba,megesküszöm rá,hogy mindig 2 emeletnyi női- és lányruha lesz ott,és a férfiaknak csak egy kis szeglet van,3 pólóval. Szóval igen,el tudom képzelni,hogy ezt csináljam.

A tolmács elkezd fordítani... Bill közbeszól: "Oh,elfelejtetted megemlíteni a 'stílus ikon' részt..." (nevetnek)

5. kérdés: Georg,nagyon komisz mosolyod van,keveredtél már miatta bajba?

Georg: "Georg,nagyon pimasz vigyorod van. Néha nem keveredsz miatta bajba?"

Tom: Ez igazi nehézség. Ha így rávigyorog egy lányra,biztos lehetsz benne,hogy kap egy pofont.

Bill: Igen,olyan szemtelen feje van,amit néha úgy megütnél. Ezt én is észrevettem. Szóval nagyszerű,hogy ez a kérdés felhozódott.

6. kérdés: Tom,leveszed valaha a sapkádat vagy még az ágyban is viseled?

Tom (felolvassa a kérdést): "Leveszed valaha a sapkádat vagy még az ágyban is viseled?"

Tom: Nos,az első dolog amit csinálok reggel,hogy csinálok egy lófarkat és aztán felteszem a sapkát. De persze enélkül alszok,mert nem hiszem,hogy képes lennék vele aludni. Hmmmmm? Először azt hittem ez a kérdés arra vonatkozik,hogy hány sapkám van,de jól van... (Bill nevet)

7. kérdés: Tervek vagy kiadások az USA-ban?

Bill: A következő kérdés....: "Szeretnétek megjelentetni a zenéteket az Államokban?"

Bill: Nos,pont ezt csináljuk most lépésről lépésre. De határozottan el tudjuk képzelni. És nemrég voltunk Amerikában,de ez csak privát volt,csak megnéztük,hogy milyen. És tényleg nagyon tetszett. De jelenleg nem igazán tudjuk ezt elképzelni,mert már ez is bámulatos,hogy itt lehetünk Angliában,és esélyt kaptunk,hogy játszhassuk itt a zenénket. Éppen ezért koncentrálunk Európára,beleszámítva Angliát,és próbáljuk a legjobban nyújtani magunkból ezeken a helyeken. De szeretnénk az Államokban is játszani. De még nincsenek tervek.

8. kérdés: Mi a legkellemetlenebb dolog,ami valaha történt veletek a színpadon?

Tom: (felolvassa kérdést): "Mi a legkellemetlenebb dolog,ami valaha történt veletek a színpadon?"

Tom: Nos,a legkellemetlenebb dolog a színpadon az,hogy Georg velünk van. (nevetés)

Georg: Igen,tudtam,hogy ez fog jönni.

Tom: Tudtad,hogy valami rólad lesz,de nem ismerted a viccet.

9. kérdés: A mutogatás a fotókon - a "Spice Girls" ihlette?

Georg: (felolvassa a kérdést): "Hány képeteken mutattok bele a kamerába? Ezt a Spice Girls ihlette?"

Hisztérikus nevetés!!!!!!!!

Bill: Nos azt kell mondanom,hogy én voltam az egyetlen,aki felállította ezt a trendet. Én kezdtem el ezt csinálni néhány szituban,mert őszintén szólva a fotósok elég faragatlanok a vörös szőnyegen (Tom helyesel: "Nagyon durvák.") Nem mindig láthatod,de néha durva szavakat mondanak neked. És kitaláltam,nagyon gyorsan,hogy nagyon könnyű a kedvükbe járni. Azelőtt gyakran kiáltották azt,hogy "Csinálj valamit,csinálj valamit!" és nem értettem,hogy tulajdonképpen mit tudsz csinálni egy fotón? Szóval kitaláltam,hogy elég annyi,hogy csak felemeled a karodat és mindenki elégedett,és azt hiszik elkapták a képet. Ez már kb. 2 éve megoldódott.

Tom: Igen,gyorsan felemeljük a karunkat,elkészül a kép,és már mehetünk is.

10. kérdés: Georg,milyen gyakran szoktál edzeni?

Bill (felolvassa a kérdést): "Georg,milyen gyakran szoktál edzeni?"

Bill: Szeretem ezt a kérdést.

Tom: Én is.

Bill: Ahogyan láthatod,egyáltalán nem edz. (tréfálkozik)

Georg: Nem igazán mindennapos. Gyakrabban szeretném. De nincs időm rá.

Tom: Nos,van egy dolog,amire minden bizonnyal nem gyúr eléggé,ez a farka. Ezt tényleg elmondhatnád!

Nevetés!!!!

Kiválasztják a következő kártyát. Bill: "Ez nem nekem."

11. kérdés: Ki szerzi meg valójában az összes lányt?

Bill (felolvassa a kérdést): "Ki szerzi meg valójában az összes lányt?"

Georg: Nos,ez könnyű,aki a legfelső képen van. (a kártyán Georg képe van legfelül)

Bill: Azt nem mondanám,hogy Tomnak szerzi meg a legtöbbet,de biztos nem Georg. (nevetés)

12. kérdés - Bill,mint tudjuk fested a körmeidet,de a lábujjaidon is fested őket? (ez a kérdés tegnap hangzott el Katie Spain rádiós műsorában is )

Bill: Furcsa,ezt a kérdést kaptam tegnap is,de ezelőtt még senki sem kérdezte ezt. Nos,nem. És még egy dolog van,amit nem csinálnék,férfinek szandált viselnie... Szóval,nem.

13. kérdés: Bill,amikor a színpadon angolul énekelsz,tértél már vissza véletlenül németre?

Bill (feolvassa a kérdést): Amikor angolul énekeltél egy dalt,történt már meg véletlenül,hogy visszaváltottál németre?

Bill: Nem,elsősorban ez nagyon könnyű számomra,hogy betanuljak dolgokat és mindig,ha elénekeltem egy dalt egyszer,elég jól emlékeztem rá. Azt jelenti,hogy csak elolvasom a dalszöveget és el tudom énekelni. Habár be kell vallanom,hogy fáradtságosabb volt az angol dalszövegekkel,mert a dalnak 2 verzióját tartottad észben. És csak egyszer adtuk elő az egész angol szettet. Szóval még nem csináltuk túl gyakran,és ezért nem történt meg. De a jövőben el tudom képzelni,ha lesz egy show-nk Németországban,utána pedig Angliában,ez véletlenül megtörténhet,hogy lehet,hogy németül énekelek,mert nem emlékszek az angol dalszövegekre. Ez lehet,hogy megtörténik.

14. kérdés: Tom,ha lenne rá esélyed,hogy ne a szokásos TH dalokat játszd,mit szeretnél játszani a gitáron?

Tom (feolvassa a kérdést): "Tom,ha nem TH dalokat játszanál,mit szeretnél rajtuk kívül játszani?"

Tom: Nos,ha csak magadnak játszol...hogy őszinte legyek,nem próbálunk túl sokat. De ha van időd egy kicsit játszani magadnak,akkor az csak találomra van. Csak kitalálod a dolgokat,ahogy jönnek,és így is jönnek az új ötletek a dalokra. Nem játszom más előadók számait,csak a sajátjaimat.

15. kérdés: Mi mosolyogtatott meg ma benneteket?

Bill (felolvassa a kérdést): "Mi mosolyogtatott meg me benneteket?"

Bill: Ma? Georg! Mindig Georg.

Georg: Nem csak egy dolog.

Tom: Georg. Ez mindig Georg. Többnyire én kötekedek Georggal és viccelődök rajta. De ezt elmondhatod,hogy georg tényleg ügyetlen. Mindig nekipuffan a falnak,ha nem néz körül és ez megnevettet.

16. kérdés: Ki a legvitatkozósabb a bandában?

Bill (felolvassa a kérdést): "Ki az,aki a legtöbbet vitázik?"

Bill: Azt mondanám,hogy Tom és én.

Georg: Te tőle jobban.

Bill: Igen,sokat vitatkozok,de általában mi mindannyian sokat vitatkozunk,de ha meg kellene nevezni az elölfutót,az én lennék.

Georg a többieknek: Tegyétek ezt a könyvet ide. (rámutat az egyik kártyára,amelyiken egy könyv van)

17. kérdés: Mi volt az utolsó könyv,amit olvastatok?

Georg: "Mi volt az utolsó könyv,amit olvastatok?"

Georg: Ez határozottan a Playboy. Igen,igen,valóban elmondhatom,hogy nekem ez a szentírás.

Bill: Az utolsó,amit olvastam,és ez volt az egyetlen,amit valaha kiolvastam,az Nena önélezrajzi könyve. A címe "Willst Du mit mir gehen?" Ez az egyetlen könyv,amit saját akaratomból olvastam ki,eltekintve azoktól a könyvektől,amik a suilban voltak kötelezőek. Nem nagyon vagyunk oda a könyvekért.

18. kérdés: Úgy látszik most mindannyian (különösen Tom) Georgot bosszantjátok. Mit csinált?? És Georg,mikor fogod visszaadni??!!

Tom (felolvassa a kérdést): "Miért mindig Georgot piszkáljátok?"

Tom: Miért piszkáljuk mindig Georgot? Ez csak egy természetes kifejlődés,mert annyira ügyetlen.

Georg: Az unalom miatt.

Tom: És mert sok marhaságot csinál. (Georghoz beszél) Mikor fogod visszafizetni?

Georg: Mindig csak akkor,ha senki sincs a környéken,mert ha valaki velünk van,te elkezdel bőgni.

19. kérdés: Gustav,mindannyian le vagyunk nyűgözve a fényképészi szakértelmedtől. Milyen volt,hogy nyilvánosságra kerültek a Bravo-ban?

Bill: Oké,akkor spontán csak ezt választom. (felolvassa a kérdést) "Gustav,le vagyunk nyűgözve az általad készített képektől. Milyen volt neked,amikor nyilvánosságra kerültek a Bravo magazinban?"

Tom: Igen,lenyűgöztek.

Bill (a többieknek): Ezek azok,vagy melyikek?!

Gustav: Nem tudom.

Egy kisebb megbeszélés kezdődik el a srácok és a tolmács között.

tolmács: Odaadtátok őket a Bravo magazinnak?

Gustav: Nem tudom. (lol,Guttinál megakadt a lemez xDDD)

Tom: Ah,szerintem a privát képekről beszélnek. Azokról,amiket a neten tettünk közé.Azokat,amiket Párizsból küldtünk.

tolmács: Azok a Bravo-ban voltak?

Tom: Naaah. Igen,egy pár közülük.

Bill: New York-ból.

(összevisszaság)

Tom: Szerintem azokról beszélnek,amiket Gustav titokban csinált.

Gustav: Ah,oké. Hogy volt az? Oké,általánosságban szólva képeket készíteni egy teljesen egyszerű dolog. De jó képeket készíteni,az már más kérdés. (héjj,a "Nem tudom." hol marad? )

Tom: Nos,elsősorban én vagyok az,aki a jókat készíti.

Georg: "Tiszta véletlen"...

20. kérdés: Mi volt a legszokatlanabb dolog,amit egy fotós kért tőletek valaha is egy fotózáson?

Tom: (felolvassa a kérdést): Melyik volt a legbizarrabb kérés egy fotóstól?"

Bill: Oh,én biztosan emlékszem egyre,várj...

Tom: Akarunk mi...

Bill: Naaahhh,itt nem említhetünk meg neveket.

Tom: Nem,mi nem csináljuk ezt,de próbálok emlékezni. (megkérdezi a fiúkat) Mi volt igazán vicces,amit valaki kért tőlünk?

---hosszú szünet----

Georg: Hmmmmm?

Bill: Biztos vagyok benne,hogy fura dolgokat kértek tőlem,de nem emlékszem,hogy melyik tudott igazán megnevettetni.

(egy kis súgdolózás folyik)

Bill: Oh igen,ezt a sztorit elmondhatjuk. Valaki megkért minket,hogy szerezzünk pár számlakivonatot és aztán...

Tom: ...és aztán vegyük le a ruhánkat,és tartsuk azokat a farkunk elé!

tolmács: Neeeeeee!

Tom: De,tényleg!

(hangos nevetés)

Bill: Az volt,hogy nem tartottunk folyószámlát és ezért nem csináltuk meg.

Tom: Az enyém előtt kb. 50.000 darabot kellene tartani. xDDD

(Bill hisztérikus nevetésben tör ki)

21. kérdés: Rengeteg olyan rajongóval állok kapcsolatban,akiknek az életét pozitívan érintette a zenétek - úgy érzik,hogy sokmindentől mentettétek meg őket. Nehéz ilyen felelősséggel élni?

Bill: És ez mi? (felolvassa a kérdést) "Sok olyan embert ismerek,akiket a zenétek befolyásol,olyan érzésük van,hogy valamiképp megmentettétek az életüket. Szerintetek nehéz egy ilyen felelősséggel élni?"

Bill: Nos,szerintem senkinek sincs tökéletes élete,és szerintem az csak egy nagy szóbeszéd,hogy van valaki,aki ezt előre megcsinálja. Ilyen nem létezik. De tényleg boldogok vagyunk,hogy hatással vagyunk az emberekre a zenénkkel,és hozzájárulhatunk a boldogságukhoz,és hogy jobban érezzék magukat. Ez egy kellemes helyzet,amiben vagyunk,és nem kényszerítjük magunkat,mi csak élvezzük a körülményt. Ezért élvezzük a zenélést,mert ezzel kifejezheted az érzelmeidet és megérinted az emberek szívét. és ha azt hallod,hogy képes vagy erre,csak arra ösztökél,hogy folytasd.

Tom: Meg kell válaszolnunk az összes kérdést?

tolmács: Csak folytassátok. Ha 3 körül kell elmennünk...

22. kérdés: Mi sirattat meg titeket?

Tom (felolvassa a kérdést) "Mi sirattat meg titeket?"

Tom: Nos,ha a legjobb barátom és Bill megnevettet,elkezdek sírni. Bizonyos emberek.

Bill: És természetesen dolgok,amik megérintik a szívedet,és elszomorítanak. Szerintem ugyanez van mindenkivel. Természetesen a legfontosabb dolog a családom és a barátok. És ezen kívül rendkívül odavagyok a kutyákért,és valóban szeretem őket.

Georg: Mindannyian.

Bill: Mindegyikőnknek van kutyája és sokat jelentenek számunkra,és ők a családunk tagjai,és ha valami történne velük,akkor nagyon padló alatt lennél,és elkezdenél sírni.

23. kérdés: Melyik volt a legjobb élő koncert,amin valaha voltatok?

Gustav (felolvassa a kérdést): " Melyik volt a legjobb koncert,amin voltatok?"

Gustav: A kedvencem a Metallica volt 2006.06.06-án Berlinben.

Bill: Nem tudjuk igazán megmondani a legjobbat,de talán a legutolsó. Mert minden előadó mindig más-más show-t ad. Láttam már valamit a "pop produkció"-től kezdve a "rock porodukción" át a "jelentéktelen produkció"-ig. (nevetés) Ezért nehéz kiválasztani a legjobbat. De a legutolsó,amit elmentünk megnézni együtt,az P!nk volt,és az valóban jó volt.

24. kérdés: Ha ti uralnátok a világot,mi lenne az első rendeletetek és hol lenne a palotátok?

Tom (felolvassa a kérdést): "Ha ti uralnátok a világot,melyik rendelet lenne az első,amit előírnátok,és hol építenétek a palotátokat?"

Bill: Ismételd meg,ismételd meg. Megint meg kell hallgatnom.

(Tom és a tolmács együtt ismétlik)

Georg: A kastély a Maldív-szigeteken lenne.

Bill: Én embereket választanék még ki,máskülönben túl nagy lenne egymagadnak. Csak szereznék homokot,hogy egy nagy sziget legyen,és azután építtetném a palotát.

Tom: És az első rendelet az lenne,... hogy 5000 km-es körzetben minden szingli nőnek meztelennek kellene lennie.

Georg: Általában minden nő.

25. kérdés: Mi az élet célja?

Tom (felolvassa a kérdést): "Mi az élet célja?"

Bill (elkezdi): Az élet célja...

Tom: ...mindenkinek a saját felelőssége. De általánosságban mondva...csak boldognak lenni. És azt kell csinálnod,amit csak akarsz,hogy boldog maradhass.

Bill: Erre mindenkinek saját magának kell rájönnie. A helyzet az,hogy ha mondasz valamit,az másnak lehet nem számít. Mert mindenkinek más a kilátása az életre. És erre nem tudsz szabályt állítani. Saját magadnak kell rájönnöd,és követned azt.

Tom: Az én életem célja a szórakozás...

ONE magazin:
         

Star Club magazi