| -Jahj Georg!Most nézd meg,h mit csináltál?-mondta Tom miközben a kezében lévő szénné égett pirítóst forgatta.A 3 fiú próbált kaját csinálni…több-kevesebb sikerrel.
-Nem az én hibám volt!Azt mondtad,h hadjam bent a…a….hát érted,h hol nem?-szabadkozott Georg.Gustav a konyhapultnak támaszkodott és figyelte a többiek egyre idegesítöbb civódását.Ő ebbe egyáltalán nem akart belefolyni.
-De nem én tehetek róla Tom!!!-védekezett Georg.Tom össze ráncolt homlokkal figyelte Gusti reakcójá,azomban rá nem igen számíthatott.
-Fárasztóak vagytok!-mondta végül a gitáros,majd kiment a konyhából.Georg és Gustav egymásra meredtek aztán arra a nagyhalom odaégett pirítósra a konyhapulton,amit Georg sikeresen 3X átsütött.
-Ne nézz rám,vagy ha igen akkor elmondom,h nem direkt volt!-mondta Georg aztán megfordult és kinyitotta a hűtőt,h vmi ehetőbbet készítsen.Gustav kiment a nappaliba és leült a kanapéra Tom mellé.
-Tom!Ezen most miért húztad fel magad,amikor Georg alig tud sütni,főzni vmit ezért…ezért semi értelme most bedurciznod!-mondta a barátjának a dobos.Tom elfordította az arcát.
-De bazd+!Már több mint 1 órája próbálok vmi ehetőt megtanítani neki,erre ő még ide se bagózik!-Tom
-Nem várhatod el tőle,h egy óra alatt 10 emeletes tortát készítsen!-Gustav.
-Bill pedig pakol a szobájában már régóta és még csak át se jönne segíteni!Kész végeztem,Gusti léccy mond meg a többieknek,h elmentem sétálni,ne várjatok!-mondta Tom miközben felpattant a kanapéról,cipőt húzott aztán kiviharzott a hotelszobából.Gustav meredten nézett utána,de ennek már nem sok értelme volt.Vissza ment Georghoz a konyhába.
-Na,h haladsz?-kérdezte a basszert,aki egy folytában egy ,,Hogyan készítsünk jó ételt gyorsan és egyszerűen?” könyvet bújt.
-Rosszzul,be kell látnom,h a főzést sem nekem találták ki!-mondta Georg csüggedten és lerakta a szakácskönyvet a pultra.Nagyot sóhajtott.
-Mit akartál készíteni?-kérdezte őt Gustav miközben vicces grimaszokkal próbálta felvidítani a letört barátját.
-Fondüt!De sajnos fogalmam sincs,h hogyan kell!-mondta Georg,de már ő is nevetett Gusti egyik fura grimaszán.Gusti mély levegőt vett.
-Csak felolvasztasz egy-két tála csokit amibe aztán kekszet,almát,banánt meg ilyeneket mártasz!Ez annyira egyszerű,h ehez nem is kell szakácskönyv.-Gustav.
-Jó persze!Hol van Tom?-kérdezte Georg miközben majd beesett a kamrába,h csokit találjon.
-Sétál!De am rendesen felhúzta magát a pirítósaidon!Csodálod,h ki volt akadva egy óra hasztalan munka után?-kérdezte Guti karbatett kezekkel.
-De hát,ha egyszer nem megy?!Álljak kézen vagy mi?-Georg.
-Nem,de vaze az embert idegesíti az is,ha szarnak a fejére magasról!-Gusti.Ekkor betoppant Bill.Az arca teljesen fehér volt,bár ezt nem nagyon lehetett észre venni,mert a haja az arcába lógott.
-Tom?Georg?Gustav?-kiabálta a nappaliban.Gusti mint egy ágyúgolyó lőtte ki magát Bill hangjára a konyhából a nappaliba.
-Helló Bill!Georg a konyhában vanTom sétál!-Gusti.
-Jaj Georg mit csinál a konyhában?Mert ha kaját akkor én ma koplalok!-nevetett Bill halványan.Elindultak be a konyhába.
-Mi van haver?-kérdezte Bill Georgtól mikor beértek.
-Áááá csá Bill!Semmi csak épp próbálok vmi ehetőt készíteni!De hát…..-mondta Georg elkomorult arcal.Bill rábámult a pulton felhalmozódott odaégett pirítós halomra.A szája szélén egy hatalmas mosoly kezdett kialakulni.
-Ez is az amire gondolok?-kérdezte.
-Igen,de azok csak kezdeti baklövések,ez a fondü most jobb lesz!-mosolygott Georg elégedetten.Bill és Gusti erre hangos röhögésben törtek ki.
-Aztán neked mi a bajod?Sápadt vagy még a hajad is kiszűkült!-röhögött Georg.
-Mibe fogadjunk,h Mary van a dologban?-nézett Gusti Georgra.
-Igen ő van a dologban,elmondom!-mondta Bill aztán belekezdett az érdekes beszámolóba….
Eközben Tom egy padon ült egy hipp-hopp bolt előtt és a telefonjával babrált.
-Bill,Georg,Gustav,Anya,Apa…..olvasta fennhangon a névjegyzékét.Andreas telefonszámát kereste,de amikor oda ért ahova a barátja nevét beírta kb.8 éve,már nem találta./huh…remélem elég érthetően fogalmaztam!^^”/
-Jahj bazd+!-káromkodott,majd kikapcsolta a mobilját.Felállt a padról,de fogalma sem volt,h merre menjen.Ekkor eszébe jutott Lory.Tudta,h a lányok hol laknak újjabban ezért már azt is egészen pontosan tudta,h hova fog menni.Elindult Loryékhoz.
Mikor oda ért a ház elé eszeveszettül kopogni kezdett a nem éppen jó teherbírású régi bejárati ajtón.Azomban egyszer csak akkorát koppogott,h behorpadt a régi faajtó.Mya nyitott neki ajtót.De mikor meglátta a hatalmas horpadást szinte teljesen kitért a hitéből.
-Te szent ég!Mi ütött beléd Te pszihopata állat,h behorpasztod az ajtót?-nézett rá Tomra szúrós szemekkel Mya.
-Nem az én hibám volt!Egyszerűen csak behorpadt és kész!De most beszélhetnék Loryval vagy csak egyszerűen beengedsz a házba?-kérdezte Tom bociszemekkel.
-Gyere Lory épp az utcsó simításokat végzi a szobáján!De addig fel nem mész hozzá amíg meg nem szereljük az ajtót!-mondta Mya.Tom eleresztett egy macsós mosolyt aztán elindult felfelé.
-Na csá!Majd talán máskor segítek!-mondta Tom aztán bekopogott Loryhoz.
-Szabad!-mondta Lory bentről.Tom kinyitotta ésszép lassan besétált és megállt az ajtóban.
-Jahj Mya!Hogy teccik a szobám?-kérdezte Lory,de mikor megfordult szinte a földbe ásta magát,h le Myázta Tomot.
-Szia Lory!Csodás a szobád!-mosolygott Tom.
-Tom….kössz,de őszintén szólva nem vártalak!Mi történt?-kérdezte Lory meglepetten.
-Áh semmi csak Georg felhúzott!Am bocsika,h így rádtörtem,de szeretnék kérdezni vmit.-mondta Tom és leült az ágyra.
-Ki vele!-Lory.Tom az ajkába harapott.
-Ide ülnél mellém?-Tom.Lory leült.A páros erőteljesen bámulta a másikat. /megint ilyen baromi értelmes voltam!^^” /
-Nos hát…..én tudom,h mit érzek,de azt nem,h Te mit!És ezt most őrületesen nehéz elmondani,de…..én már mióta megláttalak teljesen oda meg vissza vagyok Tőled!És ezt most nem a hanyatt döntéses dologra értem,mert tudom,h most mit gondolsz rólam!Legalább is asszem,h tudom….Tehát!Nem akarsz velem járni?-kérdezte Tom.
-Tom…..te szent ég én nem is hittem volna!De…..igen!Benne vagyok!-mosolygott Lory.
-Komolyan????-hitetlenkedett Tom,de már őt is kerülgertték az örömkönnyek.
-Annyira komolyan,h el sem hiszed!-mondta Lory.A lány boldogan ugrott a fiú nyakába.Mind a kettőjüket perzselte az egymás iránt érzett vonzódás.És Tom nem is hitte,h ha bár nem is randira hívta LOryt,de elméletileg legyőzte Georgot……
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
