Mary megfordult és köpni-nyelni nem tudott a látványtól.Bill állt ott a kezében egy levéllel.-Mit kerestek még itt?-nézett rájuk Bill felhúzott szemöldökkel.-Mary levelét kutatjuk!-mondta Mya és hirtelen elvesztette az egyensúlyát és lezakózott az egyik erősítő mögé.-Melyikőtök Mary Jankins?-kérdezte Bill és végignézett a lányokon.-Én vok az!-mondta Mary szégyenlősen,lehajtott fejjel.-Akkor tessék!Azt hiszem megtaláltam a leveled!-mosolygott Bill és Mary kezébe nyomta az irományt.-Köszi!De...honnan tudod a nevemet?-kérdezte Mary meglepetten.-Ott van a borítékon!És amúgy nem kell aggódnod,nem bontottam fel!-mondta Bill.-De hát....neked írtam!-mondta Mary és vissza adta Billnek a levelet.Bill csak nézte a borítékot.Aztán egy mosoly kíséretében ezt mondta:-Köszi!Hey,nem Te vagy az a lány aki beverte a fejét a rácsba?És Te vagy az is aki velem énekelt a színpadon....-mondta Bill.-Nos igen!De csak a szerencsém volt,h ott lehettem a rácsnál!-mosolygott Mary és hátra nézett.Lory csak mosolygott,Lalety már alig tudta viszafogni magát,h ne röhögjön,Mya pedig tök nyíltan nevetni kezdett.Mary vissza fordult.Ekkor Saki óvó-intő hangja törte meg a lányok kuncogását.-Bill!Indulunk a hotelbe!Bill!Gyere már elő!-kereste Saki Billt aki erre szomorúan visszakiabált.-Itt vok Saki a csarnokban!-mondta Bill és össze szorította az öklét.-Hát itt vagy!-jelent meg Saki a csarnok egyik mellék ajtójában.Hatalmas volt,még Mary is meghátrált tőle.Saki mögött feltűnt Tom és a 2 G. is.-Bocsy csak megtaláltam azt a lányt akié a levél és vissza akartam neki adni!De aztán kidetrült,h nekem szánta!-mosolygott Bill.-Rendben van Bill,de indulnunk kell a hotelbe!Holnap is van nap!-mondta Saki és megfogta Bill vállát.-1 perc!-mondta Bill.-De tényleg csak 1 perc!-mondta Saki és kiakart menni a csarnokból,de Topm,Georg és Gustav telljes sebességgel megindultak a lányok felé.Tom rögtön kiszúrta Loryt és 1 csábos mosoly kíséretében oda is lépett hozzá.-Sya!Emléxem rád!-mosolygott Tom.Lory egy cseppet sem szeppent meg.-Én is.....Tom Kaulitz!-mondta Lory.Georg és Gustav eléggé don huanosra vettéjk a figurát.Georg folyton kérdezgette Myát,Lalety pedig Gustav hallgatagságát próbálta feloldani.Bill és Mary alig mukkantak csak nézték a többieket.5 perc múlva Saki odaszólt nekik.-Mennünk kell!Elég volt bónusz 4 perc is nektek!-mondta.-Sajnálom..remélem még találkozunk!-mondta Bill.-Hát én is...a levelet majd csak a túrnébuszba nézd meg!-mosolygott Mary.-Rendben!Sya!-mondta Bill és kezet fogott Maryvel,majd ő és a többiek elindultak a kijárat felé.Maryék eközben újjongtak az örömtől.Mind a 4 lány ugrált,tapsolt és nevetett.
-Jahj ez a Tom!2 perc után már azt hittem,h csak a ti jelenlétetek tartja vissza attól,h le ne smároljon!-mondta Lory,mikor haza felé mentek.-Gustav elég nehéz eset!Amikor csak szóltam hozzá folyton olyan hallkan válaszolt,h ehez a sráchoz hallókészülék kell!De azért édes volt!-mosolygott Lalety.-Georg...vele nem volt semmi!Igazából folyton Én voltam a téma!-mondta Mya.-Na és veled Mary?Milyen volt Billel?Ne érts félre,milyen volt vele dumálni!-mondta Lory.Mary már megint máshol járt.Egyszer csak épp az úttest következett.-Mary úttest!-mondta Mya.-Mary!Hallasz engem egyáltalán?!?!?!-nétzett a lányra Lory.Amikor átkeltek az úttesten Mary a túl oldalon maradt.-Mary!Nem jössz át végre ide?-kérdezzte Lalety Maryt.-Nem...most inkább erre megyek haza!-mondta Mary.-Ennek mi baja?-nézett Lory Myára.-Nem tom....-mondta Mya.A 3 lány tudta,h arra felé sokkal hosszabb a hazaút a lakótelepig.2-3 óra.Hatalmas ív,már belefolyik a régi Nyugat-németországba.Fogalmuk sem volt miért menne Mary éppen arra.
Már 1 órája gyalogolt és Mary egyre fárattabb lett.A csóró-rész nem volt vmi széphely,de itt volt egy nagyon jó hotel a :Grandionzo Esperanza!5 csillagos remekmű,1 kész kolosszus volt az itt élőknek,hatalmas vendégi ellátással.Hotelszobát a mindennapi ember csak 3 hónappal előbb foglalhatott.Mary épp ezelőtt a hotel előtt haladt el.-Itt biztos van vki aki segít!-mondta halkan és bement az üvegajtón.Bent a recepcióhoz ment,de szégyenletére ott már állt vki.Egy srác talpig feketében.Mary csak megállt mögötte és hallgatta ahogy erős-szópárbajt vív a recepció vezetőjével.-De kérem értse már meg,h a csomagokat csak egyenként viheti fel!-mondta a recepciós eléggé lenézően.-Maga meg azt értse meg,h nem fogok 2X fordulni azért,mert ma maga hülyére vesz egyeseket!-mondta a srác.A recepciós csak ennyit mondott erre:-Kérem álljon félre!Következőt!-rikácsolta.A fiú kisétált a képből.-Jó napot asszonyom!Mary Jankins vagyok!Nem tetszik tudni,h merre kell menni a Somerlicher lakótelep felé?-kérdezte Mary.Mary neve hallatán a fiú megfordult és szélesen elvigyorodott.-Ő nem tudja....de én tudom!-mondta a fiú.-Óh nagyon köszö.....-mondta Mary,de amikor meglátta,h kihez beszélt megfagyott benne a vér.-Sya Mary!-mondta a fiú széles mosollyal.-Bill!-kiáltotta Mary meghülve.-Aha!Hogy kerülsz ide?-kérdezte Bill Maryt.-Nem tudom,eltévedtem!-mondta Mary szégyenlősen.-Gyere fel!-mondta Bill és lehívta a liftet.-Óh köszike,de nem....otthon kéne már lennem!-mondta Mary és hátréblépett 1 lépést.Bill furán ránézett,mert tudta,h Mary mitől fél ennyire.-Csak lerakom a cuccot és haza kísérlek!-mondta Bill meggyőzően.Mary végül belement a dologba.Fent Bill megmutatta a fiúk szobáit.-Mindegyikőtök külön szobában alszik!Nem drága ez a hotel arra?-kérdezte Mary Billt,mikor a fiú bevezette őt a szobájába.-Nem....ez csak az itteni legjobb!-mondta Bill és ledobta a 2 bőröndjét az ágyára.-Hogyhogy bőröndel jöttél?-kérdezte Mary kíváncsian.-Lüneburg volt a ráadás város Németországban.És úgy gondoltuk,h a túrné-szünet pár hetében itt maradunk!Hisz itt még csak most koncerteztünk először!-mondta Bill.Mary erre elkomorodott.Odament az ablakhoz és végignézett a városon.-Igen...Lüneburg csodálatos hely,de én,ha minden igazelfogok költözni Lipcsébe!-mondta Mary és lefolyt az első könnycsepp az arcán.A fejében ezer gondolat cikázott.Ekkor hirtelen 1 hideg kezet érzett a vállán.Megtorpant,az üveg fényében senkit sem látott,de mikor megfordult már tisztán látta Billt.-Ne sírj!-suttogta a lánynak Bill és egyre próbálta Mary szeme alól eltűntetni a könnyeit.-Jahj Bill!-mondta Mary és ekkor Bill kezeit érezte a derekán.Igen..a TH-frontembere megölelte őt úgy mint azt bárki más teszi.Mintha nem is számítana neki,h ők 2 egészen más környezet.-Köszi,h megnyugtattál!-motyogta Mary.-Szívesen!Na gyere,megkérem Sakit,h vigyen haza!-mondta Bill fájó tekintettel.-Akkor köszi és sya!-mondta Mary.-Sya Mary!-köszönt Bill is és csipogón keresztül szólt Sakinak,h vigye Maryt haza.Mikor Mary beült a kocsiba és Saki gázt adott lassan eltűnt a hotel és Marynek vele eggyütt Bill is.A hideg ablakhoz simult és nézte a kinti holdvilágot.Szomorú volt azért,h nem láthatja többé Billt,de akkor még nem gyanította mi fog történni vele,ha haza ér....akkor még nem....
Mikor belépett a házba anyja csóváló fejét látta meg először.-Mary,h tehetted ezt?-nézett rá az anyja szúrósan.-Mit?-kérdezte Mary és halvány segédfogalma nem volt az egészről.-Most hívtam Lory anyját!Ő már rég otthon van!-mondta Mrs.Jankins és leroskadt egy székre.-A hosszabb úton jöttem!-motyogott Mary.-Kicsim mondanom kell vmit!-mondta Mary anyja.-Mi az anyu?-nézett rá Mary az anyára kérdőn.Érezte,h vmi nem jó dolgot akar most vele az anyja közölni,de nem tudta még,h mit.-Mary!Apádat felvették egy másik munkataghoz Magdeburgban!-mondta Mrs.Jankins.-És ezentúl kevesebbet lesz itthon.....?????-kérdezte Mary.-Nem....holnap költözünk!-mondta Mrs.Jankins.-Miiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!????????-kiáltotta Mary és teljesen lefagyott.-Kicsim menj fel és pakolj!-mondta az anyja aki elfordult,h ne lássa Mary,h ő is sír.-Fasz fog össze-pakolni!Én nem megyek sehova!-sírta Mary és felrohant a szobájába,de ezellen már nem lehetett semmit se tenni.... |