Tom és Lory megkövülten néztek egymás szemébe még egy pillanatig,aztán a Tom elbúcsúzott a lánytól és elment vissza a hotelbe.Lory eközben még mindig kővédermedve dobogó szível állt egyhelyben.Mikor azonban észhez tért égtelen örömsikítás hagyta el a száját.A nagy sikítozásra felrohant Mary és Lalety,Mya épp a bejárati atóval küszködött ezért meg sem hallotta a hatalmas sikolyt.

-Mi történt Lory?-kérdezte Mary a barátnőjétől,aki erre elvigyorodott.

-Én és Tom…..-kezdte,de Lalety félbe szakította.

-Tom itt volt?-kérdezte.Erre nem kapott választ,mert Lory folytatta.

-Örülnék,ha hagynád,hogy végig mondjam!Na szóval….én és Tom járunk!-mondta Lory és még szélesebben elvigyorodott.Mary és Lalety döbbenten néztek Loryra aki úgy nézett ki,mint aki erős sokkot kapott.Nem értették,hogy ez miért ilyen naghy dolog,de azért ők is érezték enek a súlyát,ha nem is annyira mnt azt Lory elvárta.

-Na…..???Nem örültök?-kérdezte Lory a barátnőit.Egyik lány semtudott erre mit mondani Lalety is csak a szemét forgatta.Aztán a csendet végül Mary törte meg.

-De örülünk!Gratulálok!-mondta mosolyogva.

-Jahj lányok…..még a vak is látja,hogy nem tudtok mit mondani…..ennyire szar,hogy Tom szeret vagy mi?-kérdezte Lory karbatett kézzel.

-Ez nem igaz!Csak egyszerűen gyorsan jött ez az egész,de bezzeg,ha Gustiról lenne szó!Ő nem merné így cakk und pakk kimondani az érzelmeit!-szontyolodott el Lalety.

-Nyugi Lala….eljön a Te azaz a Ti időtök is!Hol van Mya?-Lory.

-Ajtót javít!A Te drága Tomod lyukat fúrt az ajtóba az öklével!-Mary.Szinte hallani lehetett ahogy Lory álla koppan a padlón.Nem számított arra,hogy Tom ilyen erővel bír,de arra se,hogy az ajtó ilyen régi és korhadt.

-Megkérjem,hogy jöjjön fel?-kérdezte Mry és már indult is ki az ajtón….Lory meg sem bírt szólalni.Pár perc múlva vissza tért Mary és Mya is.

-Mégis mi vitte rá arra Tomot,hogy beverje az ajtót?Csak mert most vehetünk újjat,ha meg nem akkor ez az ajtó pár óra múlva felmondjaa szolgálatot!-szitkozódott Mya és a tekintetét mérgesen Loryra szegezte.

  -Nekem elhiheted,hogy nem tom,hogy mi ütött Tomba,de viszont most egy sokkal fontosabb dologról van szó!-mondta Lory és már épp belekezdett volna amikor Mya idegesen közbe vágott.

-Most aztán engem téll nem érdekel,hogy mi van az ajtó kitörésénél fontosabb dolog-mondta mérgesen-na de már mind1 mond nyugodtan!-fejezte be Mya a mondatot és tördelni kezdte a kezét.

-Na hát akkopr elmondom!Tom és én járunk!-mondta Lory mosolyogva.Mya álla is a földön landolt.

-Hát….hát gratulálok!-sikította Mya és Lory nyakába borult.Mary és Lalety mosolyogva nézték őket,de még mindig maradt egy megoldatlan ügy:az ajtó.Mikor Mya leakaszkodott Loryról neki is újra eszébe jutott az ajtó.Lementek az emeletről és körbeállták az ajtót,ami már csak félig tartotta magát.

-Ezt nem tudjuk helyre pofozni 4-en!Kell egy erős férfi….-állapította meg Lalety.

-Vagy esetleg 4 erős férfi!-mondta Mya és gonoszan elvigyorodott.A többiek már egyből tudták,hogy kikről van szó!

-Felhívjam őket?-kérdezte Lory,de hirtelen Lalety elrántotta őt és Myát egy sarokba.

-Marynek kéne mennie…tudjátok miért!-mondta Lalety.

-Persze ez jó ötlet!De….mind1 hadjuk!-eggyezett bele Mya.Lory bólintott.Aztán vissza mentek.

-Mary elmész Te?-kérdezte Mya.

-Miért pont én?Ti még nem is mentetek!-mondta Mary és kérdőn nézett a többiekre.

-Nekem fáj a lábam!-szabadkozott Lory.

-Nekem meg a fejem!-Mya.

-Rosszul vagyok,megyek és lefekszem!-mondta Lalety.

-Jahj….adjatok 1 órát!-mondta Mary.Cipőt húzott és elindult a hotel felé.

Eközben Tom már hazaért…..(milyen meglepő-szerk.) Épp azt újságolta Georgnak,hogy legyőzte.

-Ezt nem hiszem el!!!Hazudsz Tom,biztosan hazudsz!-mondta Georg.Tom fölényesen elmosolyodott.

-De igen Georgcicaaaaa!!!!Nyertem!-mondta Tom és már szinte körtáncot járt az örömtől.Georg szemei kidülledtek.Nem hitte,hiogy Tom ilyen gyorsan legyőzi,de tudta,hogy még jön a visszavágó.Ekkor csatlakozott a társasághoz Bill és Gustav.

-Nem hiszem el,hogy még mindig ezen hülyéskedtek!-mondta Bill a szemeit forgatva.Leült a kanapéra és úgy szétterpesztette magát,hogy Gusti alig fért oda.

-Jaja!Amúgy Georg Te mért nem léptél,ha leakartad győzni Tomot!Sztem Mya tökre vevő lett volna rád!-mondta Gusti.Erre mindenki röhögésben tört ki.

-Igen…de akkor és én vagyok a jobb!-gúnyolódott Tom.

-Jaj,Tom legalább szerényebb lehetnél!-mormogott Georg.Nem volt túl sok kedve most Tom örömkiálltásait hallgatni.Ő is tisztában volt azal,hogy le tudta volna győzni Tomot,de a bátortalanság zavara kíméletlenül megkötöte a kezét.(szar leírás..túl költői-szerk.)De nem tehetett semmit,csak figyelte ahogy Tom örömtáncot jár és a többiek unottan,de figyelik őt.

-Na Georg mi van?-kérdezte végül Bill mikor észrevette,hogy a basszista nincs épp kifogástalanul.

-Georg?Itt vagy?-rázta meg Georg vállát Gustav.

-Ja…mi…mi van?Persze,hogy van új pengetőm.-nyögte Georg.Erre a többiek össze néztek.

-Gustav azt kérdezte,hogy élsz-e még!-mondta Tom és párat csettintett.

-Te mit csinálsz?-Bill.

-Próbálom felébreszteni Georgot!Olyan mintha hipnotizálták volna!-mondta Tom és még egyet csettintett.

Eközben Mary is megérkezett..aznap már kb.2-szor járhatott a fiúknál.Szinte egész úton szidta a barátnőit,hogy miért küldték megint őt.Na de kár lett volna most vissza fordulnia ezért ismét belépett és oda sétált a recepcióhoz.Nem volt ott senki.

-Van itt valaki?-nézett körül Marry a szemével a recepcióst keresve.

-Bocvsásson meg kisasszony!-kiabálta ki egy ajtó mögül egy férfi.Hamarosan elő is kászálódott,de Mary mikor meglátta őt úgy elkezdett futni a másik irányba mintha legalább is a maratonon lenne.Az ominózus recepciós ugyanis az a vadállat volt aki egyszer a liftben megtámadta őt.Rohant a lépcső felé,sokaknak neki is ment amíg elérte a fiúk hotelszobáit.

-Na baszki…nincs az az isten,hogy mindenki a szobájában legyen!-mormogta alig hallhatóan.Kopogott Tomnál,Billnél,Gustavnál.De amikor kopogni akart Georgnál Gustav mintha tudta volna,hogy Mary ott áll az ajtó előtt kinyitotta.

-Sya Gusti!Itt vagytok mind?-kérdezte Mary.

-Helló Mary!Aha mind!-válaszolt Gusti és beinvitálta Maryt.

-Hellóka srácok!Monda…..-kezdte Mary,de közbe vágtak egy gyors:,,Sya”-val.

-Elmondhatnám?Na nem kerülgetem a forró kását,Tom ma reggel lyukat fúrt az ajtónkba az öklével és mi egyedül nem tudjuk  megcsinálni.Tehát öltözzetek munkához,szerszám az van nálunk!-mondta Mary.Mindenki döbbenten nézett a fülig vörös Tomra,mert senki sem gondolta volna,hogy a gitáros ilyen erővel rendelkezik.

-Én még életemben nem barkácsoltam ajtót!-szabadkozott Bill.

-Én sem….nincs is arra alkalmas ruhám!-piszmogott Georg.

-Dettó!-tette hozzá Tom.

-És Te Gusti?-nézett Mary segéjkérően a dobosra.Gusti még kicsit gondolkodott aztán így válaszolt:

-Adj 1 percet és jövök!-Gustav.Átrohant a szobájába átöltözni.Mary végig mérte a többieket.

-Ti is jöttök!Nincs apelláta….vagy csak Gustav a férfi?-nézett a fiúkra.Bill elgondolkodó arcal nézett vissza rá.

-Na én is megyek átöltözök!-mondta végül mosolyogva és elhagyta a szobát.Már csak Georg és Tom ültek ott össze kulcsolt kezekkel.Mary szeme ismét végig siklott rajtuk.

-Na jó jövök!-mondta Tom végül és ő is kiment.Georg azonban még mindig nem mozdult.

-Én inkább most nem!-dünnyögte bánatosan.

-Mivan Georg?-kérdezte mary és leült mellé az ágyra.Georg pedig elmondott neki mindent.Mikor végzett a töbiek már mind menetkészek voltak.

-Biztos nem jössz?-Mary.

-Biztos….-mondta Georg.

-Mya pedig örülne neked!És amúgy is még utolérheted Tomot!Georg ha teccik neked Mya akkor mi is a probléma?Vegyél erőt m agadon!-mondta Mary bátorítóan.Erre Georg arca szinte kivirult.Gyorsan felkapott valamit és az 5-ös már indult is a lányok háza felé.

Mikor odaértek,mindenki meglepődött az ajtó láttán.

-Csá fiúk!Sya Tom!-mondta mosolyogva Lory.

-Helló csajok!Ez lenne az ajtó?-nézett Gusti össze ráncolt homlokkal a földön fekvő átütött régi ajtóra.

-Nem is hittem,hogy ilyen erős vagy Tom!-röhögött Bill.

-Az ajtó a régi!Könnyen át lehetett ütni!-mondta Lalety.

-Akárhogy is segítenetek kell!Nem tudjuk vissza tenni!-Mya.

-Ezt nehogy eszetekbe jusson vissza rakni,ez egy helyben kidőlne egy fuvallat miatt is!-Georg.Mya felkapta a feét a fiú hangjára és mélyen a szemébe nézett.Mary mint aféle mentőangyal sietett oda.

-Georg,Mya mi most bementünk egy pillanat és vissza jönmnek a fiúk csak…csak…-mondta Mary,de hirtelen megakadt.

-Megmutatjuk nekik a szerszámokat!-fejezte be a mondtatot Lalety.

-Okay!-mondta Georg.Így ő és Mya egyedül maradtak.

-Georg figyelj szeretnék kérdezni valamit!-mondta Mya.

-Ne kímélj!-Georg.

-Van barátnőd?-kérdezte Mya,de rögtön meg is bánta.,,Ugyan már?Van barátnőd?..mit akartam ezzel?”-gondolta. Georg a fejét csóválta.

-Én is kérdezhetek Tőled valamit?-Georg.Mya bólintott.

-Ha már így felmerült az előző kérdés akkor…-kezdte a srác.

-Akkor mi?-Mya.Georg elgondolkodott.,,Ha most azt mondom,hogy :Szeretnél velem járni? Azt fogja hinni,hogy csak Tomot koppintom!...na nem baj bátorság!”-gondolta.Mya hirtelen erőle lépett,majd szándékosan vagy szándék nélkül előre esett.De csodával határos módon pontosan Georg karjaiba.Egymásra néztek.Szinte izzott köztük a levegő.Egyre közelebb értek az ajkaik egymáshoz,jó ha már 1-2 cm volt kötük.DE HIRTELEN…….