-Bill!Már megint hova tudtad elcseszni azt a sapkát amit a szülinapomra kaptam????-ordított türelmetlenül Tom,miközben majd elnyelte őt a ruhásszekrény.-Nem én raktam el....vigyáznál rá jobban!-kiáltott vissza Bill az ablakból.Amíg ő az esőmosta ablakban ült addig a testvére a ruhásszekrénye alján kutatta a sapkáját.Billnek nem non tetszett,h Tom mindenét rajta keresi,de mit tudott volna tenni ellene?-Azért segíthetnél is!-ripakodott rá Tom,miközben beásott a szekrény ajjára.-A Te holmiaidat már hadd ne én keressem meg!-válaszolta Bill és tovább kémlelte a zuhogó esőt.Sok ember volt kint az időjárás ellenére is.Ekkor amint Bill jobban megnézte a jobbutszakaszt észre vett egy temetési menetet.Bár őt ez annyira nem izgatta mégis megborzongott,mikor észrevette,h a városi temető épp az ő lakásukkal van szemben.Odajött mellé Georg.-Mi van Bill?-tudakolta a barátjától.-Feltűnt,h előttünk van a temető?-kérdezte Bill borzongva.-Nem értelek.Miért baj az,h ott van a temető?-kérdezte georg felhúzott szemöldökkel.-Tudod, én és Tom már voltunk itt....-kezdte Bill.-Igen és?-kérdezte Georg.-volt itt egy lány akit oda temettek...-folytatta Bill.-Sok lányt sőt sok embert temettek már oda!-nevetett Georg egy csípőset.-Látom,Te ehez most túl vidám vagy....hadjuk is az egészet!-mondta Bill és leszállt az ablakból.De a tekintete még mindig a temetőn volt.Az emberek feketébe öltözött kígyózó sora még mindig ott állt a temető előtt,várták,h kinyissák a kaput.Bill sokáig bámulta az embereket,de aztán már nem bírta tovább.Érdekelte,h ki az a halott akit temetnek,de az a titok amit őrzött nem engedte,h megközelítse a temetőt. Még bámult pár percig kifele az ablakon,de aztán rájött,h így csak ingerli magát és kiment a szobából.A nappaliban Tom a szekrénynek támaszkodva,összeráncolt homlokkal állt és nézte Billt amint kissé zavartan megáll.Georg és Gustav ablakot pucoltak.Tom épp a szekrény letisztításával végzett,mikor bejött Bill.-Megtudhatnám,h mi a jó büdös életért nem segítesz?-kérdezte Tom.A hanglya tele volt megvetéssel és dühvel.-Most itt vok és jöttem segíteni!-mondta Bill.-És eddig hol voltál?Mi már kb.1 órája pakolunk Te meg???!!!Ott ülsz az ablakban és az esőt bámulod!-rivallt rá Tom.-Sajnálom....Miben segíthetnék?-kérdezte Bill.-Abban,h elmész olyan 2 órára és nem vagy itt láb alatt!-mondta Tom barátságtalanul.-De Tom....jöttem segíteni!-próbálta magát mentegetni a frontember.-Engem az nem érdekel!Felőlem mhetsz a temetőbe is csak most ne zavarj!-mondta Tom és becsukta Bill orra előt a nappali ajtaját.Georg és Gustav csak bámulták tomot,aki teljesen felhúzta magát.Bill miután nem akart úgy mond,,lábalatt" lenni felvett egy esőkabátot,cipőt és már ment is ki.

Borús volt az idő,sehol egy kis napfény.Szürke felhők fedték az eget,és esőszőnyeg mosta a földet.Billnek nem volt ínyére ez a séta,de annyi előnyét látta,h végre testőrök nélkül kiléphetett az utcára.Megállt a temetőkapu előtt.A temetőben mindenki sírt,feketébe öltöztette az embereket a gyász.A kapu még nyitva volt ezért Bill kis habozás után besétált.Elosont egy kripta épület mellett,így a gyászoló tömeg egy tagja se szúrta őt ki.Bolyongani kezdett a temető északi felén.A fejfákon olvasta a neveket.-Rengeteg ember halt meg a múlt évben!-mondta mikor meglátott kb.45-50 sírkövet egymás mellett.Mindegyik ugyanabban az évben hunyt el.-Talán járvány volt vagy vmi ilyesmi!Nem volt vmi jó érzés neki soha mikor temetőbe kellett mennie.De eddig még csak 2-szer volt temetőben.Egyszer az ükanya miatt másszor pedig az ükapja miatt járt temetésen.És őszintén megvallva egyiket sem élvezte igazán.Egyszer csak elhaladt egy kriptabolt mellett.A név amivel ez a család meg volt áldva non mulatságos volt:-DuidBukéter!-olvasta és ekkor aznap először elmosolyodott.Bár még maga sem tudta,h miért nevet ezen a neven,csak úgy mókásnak tartotta.

Mikor már 5 órája bolyongott átfagyva a temetőben úgy gondolta,h most már ideje lenne hazaindulni.Bár csodálkozott,h a gyászoló tömeg már nem volt ott.Hamarosan meg is értette,h miért.....Mikor odaért a kapuhoz az zárva volt.Bill teljesen kétségbe esett.Nem tudott kimászni se,mert összekaszabolta volna magát a kapu hegyes nyílalakú tetejével.De azeső még mindig esett.Már ő is szarrá ázott,de mivel nem tudott kimászni elkezdett dörömbölni,de senki sem hallota.Benyúlt az esőkabátja zsebébe,h elővegye a telefonját,de otthon hagyta.Nem volt más hátra ott kellett maradni a temetőben amíg vki ki nem nyitja az ajtót.Leült egy kőre és várt.Lassan már 7 óra volt de még mindig nem jött senki,Bill pedig egyre inkább kezdett emlékezni arra a lányra akiről Georgnak beszélt.Lassan eszébe jutott róla minden.-Rose.....-mondta egész halkan.Ismét lejátszódott benne az a jelenet amit aznap este élt át,az ajelenet amit már 4 éve folyamatosan próbál elfelejteni.Kirázta a hideg és hirtelen minden tagja görcsös,feszes lett.Eszébe jutott minden ,a konyhakés,a baleset még a lány temetése is....amire ő nem ment el,mert haragudott rá,mert haragudott egy halott lányra aki nélküle ment el.Aki itt hagyta őt csak azért,h fentről lásson mindent.Bill már nem érzett iránta haragot,csak bánta,h nem búcsúzott el tőle 4 éve.Mivel tudta,h előre láthatóan a temetőben fog éjszakázni elindult megkeresni a DuidBukéter család kriptáját.Meg is találta.Ismét kirázta a hideg őt.Lassan lenyomta a kripta kilincsét és félelemmel teli szívvel bement.Mindenhol pókhálók lógtak.Csak egyetlen sír áll magányosan a kripta közepén.-Rose DuidBukéter élt:1990-2005.-olvasta fennhangon.Leült a koszos földre és ráhajolt a sírkőre.Az emlékeiben még mindig élt a történet ami aznap este óta végig kísérti őt. Halkan elkezdte mondani magában:-Még mindig emlékszem arra a délutánra.Bárcsak tudnám feledni....Rose segített főzni.Csak egypercre hagytam őt ott a konyhában és már jöttem is.Fogalmam sem volt miért ilyen zavart.Napok óta komor volt és aznap kiszedtem belőle,h fogalma sincs,h a szülei miért nem szeretik.Aztán azt mondta,h nem illünk össze meg minden,mert,h ő egyszerű hozzám képest.Hogy én még sokra vihetem az életben,de h ő nem bírja ki itt.Sokszor próbálta már elvágni az ütőerét.Mikor megkérdeztem,h miért nem mondta ezt el nekem azt válaszolta,h én túl jó vok hozzá.Mondtam,h ha ezt előbb mondja én segítettem volna neki kigyógyulni.Azt mondta,h nem akar minden gterhet rám fektetni.Erre én azt válaszoltam,h szeretem a hibáival együtt akármi is történt az életében én segítek neki.Megöleltem.Nem is vette észre,h miközben ésn őt ölelem,közben ő kiszedte a mosogatóból a konyhakést.Én már csak arra eszméltem,h kidüllednek a szemei és már nem tartja magát.Elgörnyedt a kezemben és nem láttam mi a baja egészen addig amíg észre nem vettem a kést ami már az ő vérétől volt szenyezett.Az oldala teljesen vérben állt.Szóhoz sem jutottam.Ő még élt bár már teljesen gyönge volt.-Szeretlek Bill!Te még sokra viszed az életben...kérklek ne gyere utánam!Szeretlek!-és ezek voltak Rose utolsó szavai.Szinte a karomban halt meg...ott vérzett el!A szemem láttára vetett véget magának......-mondta magában Bill és ekkor már nem bírt magával.A könnyei lecsorogtak az arcán.Majd így folytatta:-És én bolond még a temetésére sem mentem el!Sajnáltam tőle azt,h még elbúcsúztassam!-sírta a frontember.Aztán szépen lassan álomba sírta magát.Álmában azt látta,h Rose egyszer csak kilép a sírjából és megragadja őt.Aztán kéri,h Bill jöjjön utánma,de ő nem megy.Rose ekkor újra haldokolni kezdett,de Bill még mindig nem ment vele.Aztán Rose újra hívtza őt,s végül meghalt,de Bill még mindog ott állt.Bill olyanokat hallott,h ,,-Még megbánod!Nem jössz utánam rögtön én viszlek el!"-hallottaaz énekes álmában.Hirtelen......

-Fiam!Fiam!Csak nem haltál meg?!!?-ébrezdgette vki Billt.Bill kinyitotta a szemét és azt az atyát látta aki megtartotta a temetést aznap.-Jó napot!-mondta mikor végre  szalonképes lett.-Mit jó napot?Már este van,fiam!12:07 óra van!-mondta auz atya és felsegítette Billt a földről.-Hogy talált meg engem?-kérdezte Bill.-Elég furcsa véletlen folytán!Ma éjjel elhunyt Teresa DuidBukéter a kisasszony nagyanyja.És innen akartam kihozni a fejfát a holnapi temetés előkészítéséhetz amikor megtaláltalak Téged!-mesélte az atya.-Ó...sajnálom!-motyogta Bill.-Gyere kiviszlek innen!-mondta az atya,majd kisegítette Billt a kripta ajtón.-Na de fiam Te mit kerestél annál a sírnál?-tudakolta az atya mikor kiértek a kapuhoz.-Ismertem....és én láttam mikor meghalt!-mondta Bill.Az atya elkerekedett szemekkel nézett rá.-Hogy hogy?-kérdezte ámulva.-Az én kezemben halt meg....4 éve!-mondta bill és erre az atya szintre kifehéredett a döbbenettől.-Gondolom borzalmas látvány lehetett!Mondjuk én már annyi embert temettem  20 év alatt,h nem is tudom a számát!De örülök,h találkoztam Veled!Ez a lány még fiatal volt és itt senki sem tudta miért halt meg!-mondta az atya.-Öngyilkos lett!-mondta Bill,de már szinte megfolytotta volna az atyát a sok kérdésével együtt.-Akkor viszont látásra!-köszönt az atya.-Jó éjt!-válaszolt Bill,de már alig várta,h elfuthason a  francba.

Mikor hazaért a fiúk szabályosan a nyakába ugrottak.-Hol voltál Bill????-kérdezte Tom és megölelte a testvérét.-Igen!-helyeselt Georg és ő is átölelte a frontembert.Gustav csak megölelte őt.-Menj be aludni!-utasítota Tom.-Fáradt lehetsz!-felyezte be Georg.Bill mikor már félálomba volt visza gondolt arra amit az atya mondott.Holnmap temetik Rose nagyanyját.-Ne félj Rose!Most még csak ő,de mjd ha eljön az ideje én is követni foglak!-mondta halkan és elaludt.Álmában Rose integetett neki egy hídról és ezt mondta:,,-Én várok rád!Élj boldogan amíg csak tudsz!" És igaza is volt.Bill Kaulitz 98 évesen halt meg szerető férj,boldog apa,nagypapa és dédapa ként!És mikor belépett a mennybe találkozott Rose-al!És boldogan éltek ott dfönt míg a világ világ.Hisz valljuk be:a boldogság mindenkinek jár.....