Másnap reggel,mikor a nap első sugarai áttörtek a szürke felhőrétegen Mary már talpon volt.Pakolt,fürdött és elvégzett mindent a szobájában.A gyors költözés miatt még a bnőitől sem búcsúzott el,pedig annyira hiányoztak neki már most,bár még el sem mentek.,,-Magdeburg!Mi vár ott rám azon kívül,h 1000 meg 1000 idegen?!"-kérdezte magában és leszedete a falról az utcsó TH-s poszterét is.Az arcán végig siklott az első könnycsepp,mikor meglátta a poszterren Billt.Ők itt maradnak két hétre erre ő meg elköltözik.Ekkora pechet!Ekkor Mary rápillantott az órájára.03:17 volt.Ekkor megszólalt a telefonja,Mya volt az:-Helló Mary!Haza értél tegnap?-kérdezte tőle Mya kíváncsian.-Persze!-Mary azomban nem tudta elfolytani a sírást.Könnyei előbuktak a szeme sarkából és lebucskáztak az arcán,majd a lábfején landoltak.Mya értetlenül hallgatta,ahogy Mary egyre sír és sír,de nem akarta megtudni miért.De mire a lány megszólalt volna Mary már kinyomta a vonalat.Leborult a bőründjére és kisírta az éjszaka fájdalmas gyötrelmeit.A könnyek szinte törtek elő a zeméből ám ennek hamar végeszakadt...túl hamar.Mary bátja Eric dörömbölt az ajtón.-Mary nyisd ki!-parancsolt rá a fiú Maryre aki bár nehézkesen,de kinyitotta az ajtót.-Segítek pakolni!-mondta Eric,de mikor meglátta Mary tűzpiros szemét elhallgatott.-Köszönöm!-mondta Mary és betessékelte Ericet a szobájába.Mikor már egy órája rámoltak Eric volt az aki megtörte a már szinte folytogató csendet.-Miért sírtál?-kérdezte a húgától.Erre Mary teljesen maga alá került.-Szted miért?-kérdezte Mary nyugodtan a bátját.-Megértem,ha nem akarsz elmenni!De apa...-mondta Eric,de Mary közbe vágott.-Tegnap a koncert után történt vmi,ami miatt sztem Te most ki fogsz nevetni...-kezdte Mary.-Mi?Nem nevetlek ki,3 éve én is voltam ennyi idős!Megértelek!-mondta Eric.-Találkoztam vkivel!-mondta Mary.-Kivel?-nézett Eric egyre kerekebb szemekkel.-Tudod,h mennyire odavagyok a TH-énekeséért....-folytatta a lány már kicsit több önbizalommal.-Éssssss???-kérdezte Eric,de már selytette mit fog mondani a húga.-Vele futottam össze a csarnokban!-mondta Mary.-Selytetem!De nehéz elhini!-mondta Eric kissé hüledezve.-Tudom,de így történt.....-mondta Mary és pakolt tovább.

Eközben a hotelben Bill alig aludt vmit.Az ágyán ült,mint szokása volt,ha nem ment neki az alvás.Sokáig kémlelte üveges tekintettel az ablaküveget.A nap egyre jobban fénylő sugarai,míg más számára a boldogságot jelentették,neki egy örök átoknak tűntek.Emlékezett még Maryre.De amire legjobban az a lány 2 könnyes szeme volt,amiben bizonytalanul fénylett a félelem.Félelem a holnaptól,és bár Bill nem tudta mikor költöznek egy hang mégis ott motoszkált a fejében és ezt ismételgette:,,Elmegy és talán soha,soha többet nbem látod!"  A fiú szemében is feltűnt pár könnycsepp,de ő nem hagyta,h azok lefollyanak az arcán.Félt atól,h ha túlságosan is sokat gondol Maryre soha többet nem fogja őt kiverni a fejéből.Ekkor belépett Tom a hotelszoba ajtaján.Halkan leült Bill mellé és megfogta a vállát.-Mi történt?-kérdezte Tom az ikertestvérétől bágyadtan.Még ő sem ébredt teljesen fel,de úgy érezte most Billnek szüksége van rá.-Semmi.....csak elköltözik!-mondta Bill.Tom ebből olyan sokmindent megértett,mint mások egy egész könyvből.Szinte már fájdalmasan összeállt a kép neki is.Mary elköltözik és ez a testvérének túlságosan is fáj.-Most én erre mit mondjak?Még csak egy napja ismered,elfogod felejteni!-mondta Tom egy bizonytalan mosollyal.Bill tudta,h ebben Tom se biztos,de igyekezett neki hinni,bár elég nehezen ment.Tom felállt az ágyról és vissza ment a saját hotelszobájába.És Bill még mindig csak nézett,de már maga sem tudta 100%-osan,h miért.....

Eközben Maryék készen lettek a pakolással.Eric vissza ment a saját szobájába,h ő is összepakoljon.Mary leült az ágyára és bámulta az ablakot.Minden egyes mozzanatra felfigyelt.Még arra is mikor olyan 7:58 körül a sötét felhők betakartáka napot.Aztán egyszerre csak elkezdett szemerkélni az eső.És a végén mary észre sem vette és máris egy kiadós zuhé volt az ablakon kívüli látványosság.A hatalmas kövér esőcseppek úgy hullottak alá,mint pár órával ezelőtt Mary könyei.Az ég egyre jobban beborult.Ekkor Mary anyja kinyitotta a lánya ajtaját és beszólt neki:-Kicsim!Gyere indulunk!-mondta azzal az anyai nyugalommal Mrs.Jankins.Maryék apja Magdeburgban várta őket.Mary felállt az ágyról és össze kapta mind a 10 bőröndjét.Még utoljára kinézett az ablakon.Az eső most még jobban esett.Talán az ég is azt akarta bizonyítani,h nem lenne meg a Jankins-famili nélkül.Dehát már ezen az ég nem sok mindent tudott változtatni,csak annyit tudott tennio,h ,,könnyeivel" búcsúztatta a családot.Mary nem tehetett mást csak sodródott az árral.Pár perc múlva mikor elindult velük az autó,Mary már úgy érezte menten meghal.Mikor elhaladtak a GE-hotel előtt /GE=Grandiozo Esperanza/ Mary megkérte az anyát,h álljon meg.Mary kiszállt és befutott a hotelbe azzal a nem titkolt szándékkal,h elbúcsúzzon Billtől.Felrohant a hotelszobájáig és kopogtatni kezdett az ajtón.Bill épp az asztalnál ült,levelet írt Marynek.-Ki az?-kérdezte.Mikor nem hallott választ kinyitotta az ajtót.-Mary?-nézett a lányra boldogan és megakarta ölelni,de Mary nem engedte.-Búcsúzni jöttem!-mondta Mary letörten.-Mentek?-kérdezte Bill és már az arca sem sugárzott annyira mint az előbb.-Igen!Vigyázz magadra!-mondta Mary.-Várj!Igaz postán akartam elküldeni,de ha már itt vagy!-mondta Bil és átnyújtotta Marynek amit az előbb írt.-Mi ez?-kérdezte Mary kíváncsian.-Válasz a leveledre!-mondta Bill mosolyogva.-Köszönöm!-mondta Mary és kezet fogott Billel,de ez már annyira fájt neki,h képtelen volt tovább maradni.-Viszlát!-mondta Mary.-Legalább azt mond el,h hova költöztök!-kérte Bill a lányt.-Magdeburgba,de már téll mennem kell!-mondta Mary és elfutott.Beszállt a kocsiba és meg sem álltak a reptérig.Magdeburga az út 1-2 óra volt repülővel,autval pedig 8 lett volna!Igen....Mary utoljára tekintett vissza a bnőire,az othonára,az iskolájára és talán Billre is.Felszállt a repülőgép és Mary edigi környezete úgymond ,,birodalma" lassan eltűnt a felhők alatt......és Mary it látta utoljára mind azt ami neki valaha kedves volt.....legalább is pár dolgot igen!