Bill és Tom Kaulitz a Tokio Hotelből, az iskolából való kitörésről és a szabadságról álmodozott: a magdeburgi ikrek a maradék világ ellen.
TOM: Hét éves korunkig teljesen ugyanolyanok voltunk. Mindkettőnknek nagyon rövid haja volt és nadrágtartót viseltünk.
BILL: Ha ránézek a gyerekkori fotókra, egyáltalán nem tudok különbséget tenni kettőnk közt. Korábban az óvodában pulcsikat kaptunk, az egyiken az volt, hogy >>Bill<< és a másikon, hogy >>Tom<< - így akartak megkülönböztetni minket. De ez az általános iskolában is hasonlókép volt.
TOM: Habár az iskolatáskánk különböző színű volt. Úgy emlékszem, akkoriban gyakran hordtál piros dolgokat. Én meg több kéket és feketét. Akkoriban kerültünk először kapcsolatba a lányokkal, az ember persze már hatévesen kezdi. De soha nem akadt olyan lány, aki mindkettőnkbe szerelmes lett volna. A lányok mindig érezték a kettőnk közti különbséget.
BILL: Na igen, de egyszer volt olyan, hogy ugyanaz volt a barátnőnk.
TOM: De viszont nem egy időben, hanem egymás után.
BILL: Egy éjszaka tulajdonképpen ugyanaz volt az álmunk. Ez egyszer fordult elő.
TOM: Ja. Az egy rémálom volt. Akkoriban volt egy fura autósdobozunk…
BILL: … egy ilyen kosárszerű, ahol a játékainkat tartottuk.
TOM: És esténként ez mindig olyan fura hangokat adott ki. Ettől iszonyatosan féltünk…
BILL: Mindig azt hittük, hogy ül mögötte valaki.
BILL: A leghosszabb idő, amíg el voltunk választva egymástól…
TOM: … az maximum két hét volt. Bill kórházba feküdt, mert kivették a manduláját. Nem bírtuk sokáig egymás nélkül, egyáltalán nem. Mi ketten csak együtt vagyunk egészek, egy ember. Teljes. Ezért van az, hogy sok szempontból – hogy milyenek vagyunk, ahogy kifejezzük magunkat, ahogy kinézünk – nagyon különbözőek vagyunk. De ez a kiegészítés. Tudom, hogy mit érez Bill és Bill tudja, hogy én mit érzek. Gyakran különböző a véleményünk dolgokban – de ezeket a különbségeket tisztázzuk egymással.
BILL: De senki se akarjon beleavatkozni. Ami köztünk folyik, azt először elrendezzük magunk közt, és aztán mindig az jön: együtt vagyunk a maradék világ ellen.
TOM: Másodikban magával ragadott minket a zene. Bill elkezdett énekelni. Főleg Nena miatt. A nevelőapánk a rendelkezésünkre bocsátotta a hangszereit, és ezzel én elkezdtem gitáron játszani. Attól a pillanattól fogva szerettünk volna rock sztárok lenni.
BILL: Az emberek ferde szemmel néztek ránk. De mindig is mindenben magunk döntöttünk. Nagyon szabad neveltek minket, és már korán a saját lábunkra álltunk. Ez egyszerű volt, mivel ott voltunk egymásnak.
TOM: Hosszú ideig éltünk Magdeburgban és aztán egy kis faluba költöztünk. Még Magdeburg is túl kicsi volt számunkra.
BILL: Az olyan volt számunkra, mint egy Alien időszak. Ahogy csak néztek. És az iskola horror volt. Az volt életünk legrosszabb időszaka. Ilyen volt: csak legyen vége, csak el innen. De a legrosszabb szakadék az ikerlétünkbe az volt számunkra, mikor hetedikbe külön osztályba tette k minket. A tanár azt mondta: „Nem tudjuk őket együtt tanítani.”
TOM: Hétvégenként klubokban léptünk fel. Néha pénz nélkül, néha 100 euróért.
BILL: Mindig azt mondtuk: Valaki egyszer csak felfigyel majd ránk. Csak egy alkalommal eljöhetne egy producer.
TOM: Az egyetlen, amit tudsz tenni, hogy fellépsz. Fellépés és szerencse kell. Egyszerűen szerencsénk volt.
TOM: Minden hétvégén a stúdióba mentünk és mindig arra gondoltunk.
BILL: Mindig azt gondoltuk: >>Lécci, lécci segíts nekünk itt. Legyen már végre valami.<<
TOM: És hirtelen minden órába a mi videónkat játszották a VIVA-n. És csak ültünk otthon a tévé előtt és azt mondtuk: >>Szuper! Szuper, figyelj, újra játszák!<<
BILL: És a kezdetben mindig felvettük ezeket.
TOM: A dalszövegeink a kitöréssel és a szabadsággal foglalkoznak, szerintem ez az iskolás időkből jött mivel mindig az volt a vágyunk, hogy kiszabaduljunk onnan. Azt gondoltuk, egyedül vagyunk az álmainkkal.
a cikkért danke Fruzsymnak!XD
Szeretik és utálják egymást!
Exkluzív a Yam!-ban,a Kaulitz ikrek beszámolnak róla,hogy mennyira bizarrak valójában a veszekedéseik egymás közt,és Gustav és Georg miért inkább farkukat behúzva szaladnak ki az ilyen helyzetekből. Továbbá a négyes új kislemezükről & németországi koncertjükről is beszél!
A rajongók egy életjelre vártak tőlük,és most itt van! A srácok spontán meghívták a Yam!-ot Hamburgba - és egy teljesen más oldalukat mutatták meg. Bill,Tom,Gustav és Georg a terveikről beszéltek - a magánéletükről és a munkájukról!
Yam: Bill & Tom,18 évesek vagytok! Mi változik meg számotokra? Bill: Mostmár nem csak az alkohol és a vezetés van megengedve nekünk,hanem most általában több szabadságunk is van. Mostanáig úgy dolgoztunk,mint a felnőttek,kerestük a pénzt és adókat fizettünk,semmilyen szerződést sem írhattunk alá. Még a saját mobiltelefonom szerződését sem... Tom: Mindketten nagyon önállóak lettünk,és már egy jó ideje a saját lábunkon álltunk,de ez valami teljesen más,amikor 100%-osan saját magad dönthetsz. 12 éves korom óta arra várok,hogy beperelhessem az embereket,ha valami nem felel meg nekem,és most megtehetem (nevet).
Yam: Mi lesz a következő hónapban? Gustav: Folytatjuk az európai turnénkat és fellépünk néhány országban. Németországban is koncertezni fogunk,november 4-én Essen-ben. Ez lesz a "483 European Tour" utolsó koncertje,és október 19-én az új kislemezünk,az "An deiner Seite" fog megjelenni Németországban.
Yam: Mit tudtok elmondani a kislemez németországi megjelenéséről?
Bill: Az "An deiner Seite"-n kívül lesz egy új,még meg nem jelent dal a kislemezen. Tom: Azonkívül lesz még néhány nagyon intim turné-anyag a kislemezen. Az Európai Turné alatt volt egy kamerás csapatunk,akik állandóan a nyomunkban voltak,és most elég sok anyagunk van,nem tudtunk mindent feltenni a DVD-re. Ezért csináltunk két különböző turné-anyagot - egyet a turné DVD-re,a másikat pedig a kislemezre. Georg: Van néhány NAGYON vicces pillanat rajta... Bill: Így van! Teljesen másképp láthattok bennünket - szóval ahogyan talán még sosem láthattak minket. Például alvás közben,tréfálkozni és engem még smink nélkül is. Tom: Ez az anyag nem arról szólt,hogy jól nézzünk ki-a fanok úgy láthatnak minket,amilyenek valójában vagyunk. Ez olyan,mint egy TH-napló.
Yam: Elárulnátok egy különleges részletet belőle?
Bill: Pl. valahol van egy rész,amelyikben Tom és én valóban veszekedünk. Tom: Na igen,nem mi veszekedtünk,hanem csak te. Én mindig laza tudok maradni,amíg te totál kivagy,és ordibálsz velem. Szerintem te minden ember előtt még "beteg disznónak" is szidnál. Bill (egy kicsit elpirul): Na igen,szeretjük és ugyanúgy utáljuk is egymást. Tom: Szerintem per pillanat én most jobban utállak téged,mint szeretnélek...(mindketten hangosan nevetnek) Bill: Korábban naponta veszekedtünk egymással,egyszer még serpenyővel is püföltük egymást. (jajj istenem xDD) Mindig csak akkor hagytuk abba,amikor valamelyikünk tényleg el nem kezdett sírni. Amikor manapság elkezdünk vitatkozni,Georg és Gustav általában elhagyják a szobát. Georg: Az őrület,egyszerűen senki sem tudná végignézni,ahogyan egymásnak estek. Bill: Tom néha egyszerűen az őrületbe kerget. Tom: Kölyök,te őrült vagy. (Bill egy pillanatra megpróbál úgy nézni,mint aki dühös,és megint mindketten elkezdenek nevetni)
Mielőtt visszautaztak volna Németországba,a négy TH-s fogadott minket a hotelben,ahol megszálltak. Billnek és Tomnak még mindig nem lett elege a cukkolásból...
Másodjára vagytok Portugáliában. Milyen benyumásotok van az országról és a portugál emberekről? Bill: Hogy őszinte legyek,nem számítottunk ilyen elképeszt? fogadtatásra,mint amilyenben részünk volt a repülőtéren és a show-ban,ahol felléptünk... nagyon boldogok vagyunk,ez mesés,mindannyian bámulatosak! (ilyenkor biztos el lehetnek ájulva!XD)
Miért ezt az időpontot választottátok a látogatásotokra? Ez a karácsonyi ajándék a fanoknak? Tom: Tulajdonképpen azért,mert most van szabadidőnk (nevet). De tényleg... a legutóbbi hónapokban Európában turnéztunk,és szinte már levegőt venni sem volt időnk... Bill (közbevág): De szeretünk örömet szerezni a rajongóinknak és meglátogatni a hazájukat,ez nagy öröm számunkra!
A rajongók támogatásán kívül több díjat is magatokénak tudhattok... Melyik jelentette a legtöbbet számotokra ebben az évben? Bill: Hmm... az MTV-díj,az MTV Europe Awards-on (Inter Act). Határozottan ez volt a legfontosabb nekünk.
Gondoljátok,hogy még több fant hódítatok meg most,hogy angolul is énekeltek? Tom: Ezzel nem az volt a tervünk,hogy több rajongót szerezzünk,hanem azért vettük fel a dalokat angolul,hogy azok is megértsék miről énekelünk,akik nem Németországban élnek.
Hol töltitek a karácsonyt? Mind: Otthon!!! Bill: Mindannyian tradicionális szokások szerint ünneplünk,és szeretünk otthon maradni a családdal,sokat enni,különösen cukorkákat (nevet),és ajándékot adni egymásnak...
Márciusban pedig visszajöttök Portugáliába... Bill: ...és újdonságokkal rukkolunk elő a színpadot és a díszletet illetően,és új dalokat hozunk... Tom: A legnagyobb meglepetés pedig az lesz,hogy Georg meztelenül fog játszani!(nevet) (legyünk őszinték:Tom már csak ilyen!:D)
Top of the pops
Yam interjú:
Sztárok véleménye a TH-ról!
Pink: Én először a Viva Live Show-n hallottam róluk és el kell, hogy mondjam a tagok igen édik. A banda frontembere, nem tudom a nevét, olyan ééédi! Esküszöm, ha fiatalabb lennék, ő az enyém lenne. És az ők zenéjükkel kapcsolatban még nem szeretnék semmit mondani. Mikor Klass beszélt nekem róluk és mikor meghallgattam egyetlen számot tőlük, elmentem a CD-s üzletbe és vettem magamnak 10-et a CD-ikből és 20-at a barátaimnak. Az a CD muszály kéznél legyen. Mikor hazamentem, mindenki azt kérdezte, kik azok a jó pasik? Ezután mindenki megértette, miért van 10 másolatom a CD-ből. Megmagyaráztam nekik, ha baleset esetén egynek baja lesz, legyen másik is.Persze nem adják ki minden nap azt a CD-t!! (?) 50 Cent: Nem szeretem és nem is hallgatok rock-ot és igay, hogy először azt mondtam, hogy az énekes egy lány, de nem tagadom, hogy azok a srácok tényleg tehetségesek és szerencsések a zenélésben. Kaptam ajándékba egy CD-t a barátomtól, Pink-től, akinek most köszönetet mondok ezért, mert ő szebbé tette ezzel a zenekollekciómat. Következtetés: az a CD, “Schrei”, az egyetlen rock CD-m a gyűjteményemben. Sarah Connor: Marc találkozott velük szemtől szemben, de nekem nem volt meg az az örömöm, hogy talizzak velük. De remélem fogok nemsokára. A srácok nagyon tehetségesek. Te ezt nem mondhatod. (?) A világon nincs még egy ilyen. A tehetség valami természetes dolog És nekik megvan mindez, tehát ők tényleg jó zenét tudnak játszani és énekelni is. Ők még nem felnőttek és mégis hihetetlenül szerencsések. Én nem látom az ők karrierjük végét. Úgy gondolom, hogy a Tokio Hotel létezni fog amig élnek, mert ez a tehetség és ez a zene sosem hal meg. Gyerekek, rock-oljunk! A Good Charlotte kiadta Párizsban a negyedik albumukat, a “Good morning revival”-t. A következő regelen, egy újságban megjelent ez a rövid interjú Benji Madden-nel a Good Charlotte-ból, amit egy francia riporter készitett. Riporter: Ebben a tini-bandában (Tokio Hotel) a fő tagok – csak mint ti – ikrek. A Tokio Hotel lehet a ti német másotok? Benji: Tokio Hotel? Nem tudok róluk. Ők hiresek? Riporter: Igen, nagyon is. Hallgasd meg egyszer. (Bill Kaulitz – Scream) Benji: (Benji megvakarja a homlokát) Tetszik ez a zene. Összehasonlitani a mi bandánkat az övékkel számomra bók! (gondolkodik) Megtörténhet, hogy még együtt fogunk valamit csinálni. Megtarthatom ezt a CD-t? Riporter: Persze, természetesen! Tehát, gondolod, hogy ők jobbak nálatok? Benji: Te tudod, a zene olyan mint a kaja. Egyesek a salátákat szeretik, mások a pizzát. Én a pizzát szeretem. :P
AJÁNLOM AZ OLDALT
