A mentőautó szirénázva száguldozott lüneburg utcáin.Benne egy ájult lánnyal és 2 fiúval akik teljesen mozdulatlanul figyelték az eseményeket.Nem volt a levegőben boldogság,öröm,csak szomorúság és gyűlölet.A mentősök közül páran idegesen riasztották a kórházat,de voltak akik minden erejüket megfeszítve dolgoztak azon,hogy az a lány életben tudjon maradni.A 2 srác:Bill és Georg hangtalanul,leblokkolva bámultak maguk elé.Ez olyan volt,mint vmi véres horrorfilm élőben.Mondjuk talán mégis Bill volt kettejük közül legjobban maga alatt.Hagyta,hogy egy ilyen csőgörény mint kelly kárt tegyen Maryben.Na,de már megtörtént a baj és ezt nem lehet vissza fordítani.És most Mary itt fekszik előtte infúlzióval,lélegeztető maszkal.Áááááááá,Bill kezdett az őrület határára sodródni,ennyi mindent egyszerre nem bírt el,pedig úgy hitte,hogy ez semmi lesz neki!Neki…hisz ő volt az aki 16 évesen híres lett,aki egyfolytába  hajtott,akire mindig kíváncsi volt a média,akit annyiszor megvádoltak,aki annyi díjjat nyert és akinek ilyen csodálatosan nehéz élete lett!És ennyi megpróbáltatás alatt 1 könnycseppet sem ejtett.Mert minden akadály számára csak egy kis bukkanó volt és végül mindig ment az élete tovább.Most viszont kész,fagypont,vége,nem bírja tovább!Itt fekszik előtte valaki akire ő soha nem nézett úgy,mint egy szimpla barátra.Ő valahogy mindig máshogy tekintett Maryre,mégha ezt nem is mindig látta be!De ha Kelly most életveszélyes sebet ejtett a lányon lehet,hogy már soha nem is láthatja ezt be….vagy beláthatja,de nem lesz kinek!Bill ilyen „enyhén” nyomasztó gondolatokkal játszott amíg a mentő autó meg nem érkezett a kórházba.Ott a mentők életveszélyes állapotra hivatkozva betolták Maryt a sürgősségire,Bill és Georg pedig leültek a váróban.

-Ez az én hibám!-mormogta Bill.

-Dehogyis!Rendbe jön,hidd el!-mondta Georg és megfogta a barátja vállát.Bill viszont ebben egyáltalán nem volt biztos.Falfehér arcán egyszer csak lefolyt az első könnycsepp,a szeretet,a megbánás,a féltés és a düh könnycseppje.Georg ezt persze azonnal észrevettte.

-Ne sírj…amúgy meg nincs is miért!Most még halálra aggódod magad érte,de holnap már semmi baja nem lesz!Ja ez már amúgy állati nagy lelki pofára esés!-ecsetelte Georg.Bill erre akaratlanul is elmosolyodott.Georg mindig megtudta nevetetni,ha nem is nagyon,de egy kis mosoly biztos,hogy jött!Ekkor belépett a terembe a banda másik fele.(Nem csak Tom és Georg hanem a lányok is!)

-Megjöttünk emberek!-ült le a tesója mellé Tom.

-Eddig mi van?-kérdezte Lory aggódva.Bill nem válaszolt,sem ereje sem kedve nem volt hozzá.Georg ezt látva megrázta a fejét.

-Óh…értjük!-suttogta Gustav alig hallhatóan.Ezután mély csend ült mindenkire,de szinte folytogatóan.Így hát vártak…vártak….vártak….és vártak…

                                  2 óra múlva

A Maryt kezelő orvos bajlós arcal,összeráncolt homlokkal lép ki a sürgősségiről.Már mindenki sejtette,hogy baj van.

-Önök Mary Jankins hozzá tartozói?-kérdezte őket,miközben a kezét tördelte.

-Igen!Mi történt?-kérdezte Lalety miközben próbálta elkapni a férfi vészjósló pillantását,de akárhogy is igyekezett nem sikerült.

-Nos…nem is tudom,hogy mondjam…-kezdte de Mya a szavába vágott.

-Pedig ebben a szakmában értenek a kerteléshez!-forgatta a szemeit a lány.A doktor még habozott pár percig aztán folytatta.

-A kisasszonyt sok felszíni sérülés érte,de ezek is súlyosabbak,mint az átlagosak!3 bordája eltörött és a gerincoszlopa is megsérült,azon kívül számos helyen koponyatörést szenvedett!Sajnos nem maradt remény a megmentésére…most gépekre van kötve,de ha lecsatolnánk akkor maximum 1 óráig bírná!És már azaz 1 óra is csak szenvedés lenne!Sajnálom,de arra kell kérnem önöket,hogy búcsúzzanak el tőle és mi lekapcsoljuk!-mondta az orvos lesütött  szemekkel.Mély csend.Hirtelen a 3 lány felzokog…együtt szinte egyszerre!Egymásra borulva sírnak,a könnyeik szinte égettek!A fiúk fel sem tudták fogni,hogy mi történt…Mary elmegy,meg fog halni,sőt talán már az alagút végén van!Borzalom volt.Még a fiúk is halkan szipogni kezdtek,de ekkor kirohant egy nővér,hogy siessenek,mert a gépek már nem sokáig tudják „józan állapotban”  tartani Maryt.Eldöntötték,hogy Bill menjen be elsőnek.Mikor a srác belépett a kórterembe meglátta Maryt.A fején lélegeztető maszk volt és minden honnan csövek álltak ki belőle.Bill leült  mellé egy székre,a kezébe temette az arcát.

-Mary tudom,hogy nem hallasz már engem,de még elszeretnék mondani neked vmit!Nagyon jó volt veled és sajnálom,hogy nem vártam meg a kapcsolatunkban az én időmet,mert így most hát…Na az a lényeg,hogy nagyon fogsz hiányozni és sosem felejtelek el!-suttogta a srác alig hallhatóan.Még utoljára megfogta Mary kezét aztán kilépett a kórteremből.Kint aztán leült egy székre beletúrt a hajába és letörölte a könnyeit.Aztán a többiek is egyenként bementek Maryhez elbúcsúzni,míg végül már csak a sírást lehetett hallani a kórterem előtt.Aztán az orvos bement és pár aszisztensének a segítségével lekapcsolta a gépeket.Mary elment……és mindenki tudta,hogy soha nem jön vissza…………

Pár nappal az emlékezetes katasztrófa és Mary temetése után, a rendőrség elkapta Kellyt.Ugye bár rács mögé is került azonnal.Viszont a fiúk és a lányok egyre inkább nyomasztónak találták a helyzetet.Bill magát okolta Mary haláláért a többiek pedig ezt nem nézték jó szemmel.Bill egyre inkább kezdte elveszteni önmagát…egyre fehérebb lett és szinte már olyan volt mint egy szellem.Üveges tekintettel járkált a házban föl & alá,és amikor épp nem járkált akkor bezárta a szobáját és felült az ablakba.Most is épp ott ült.Nézte a kinti esőt,a viharfelhőket.Hirtelen bekiabált hozzá Tom.

-Bill gyere enni!-Tom.Azonban ezt ő meg sem akarta hallani.Kinyitotta az ablakot,bár kiugrani nem akart most úgy érezte ez így jobb lesz.Problémákra gondolt amelyeket még meg kell oldani….valaki másnak,valahol máshol….

                                                VÉGE