Hatalmas puffanás hallatszott a házból.Georg a  nagy ijedtségben szinte ellökte magától Myát aki persze úgy szint’ megijedt.Egyikük sem mert belépni az előszobába,pláne miután Tom szitkozódva kirohant hozzájuk.

-Baszki Georg!Az még nem jutott eszedbe,hogy talán segíts lecipelni a szerszámokat?Bill meg amilyen ügyetlen orra bukott a lépcsőn!-mondta a rasztás és a fejéhez kapott.

-Ha mi ügyesek vagyunk Te mi vagy?Te törted be azt a rohadt ajtót!-vágott vissza Georg.Hirtelen Gustav kirohant a házból.Az arcán látszott,hogy nincs minden rendben.Lassan eltűntek az ajtóban a lányok is Billel a vállukon.A srác orrából ömlött a vér és nem tudott ráálni a bal lábára.Ki hinné,hogy csak a lépcsőn gurult le egy szerszámos ládával,nem pedig elütötte őt egy busz.Georg és Tom ledermedeve bámulták Billt,Mya pedig szinte elájult.

-Tom hívj taxit!-mondta Lory sürgetve a gitárosnak,aki egy percre telljesen kikapcsolt.Tom nem sokat habozott már tárcsázott is.

-Atya úr isten!-szörnyülködött Mya.Hát igen az ember nem minden nap látja Bill Kaulitz-t betört orral és kitört lábbal.Georg még mindig csak állt,most kivételesen nem tudott volna semmit tenni.Eszébe jutott,hogy alig pár perce már majdnem sikerült neki,erre Bill épp „jókor” lebucskázik a lépcsőn és összeveri magát.Most pedig Mya őt (Billt) támogatja.Pedig milyen szépen indult minden!Georg arra ocsudott fel,hogy megjött a taxi.

-Kérem,vigyen minket a legközelebi kórházba!-pattant be Gustav a kocsiba,miközben Bill orrához fogott 4 pzs-t.A taxis megdöbbenten nézte őket,mert hát nem napi eset volt,hogy vkinek Bill Kaulitz ott vérezzen a hátsó ülésen!(érthető…nem?-szerk.)Gustav még hívott vkit,mert nem akarta egyedül ápolni Billt.

-Ki jön még?Tom?-kérdezte.

-Okay!-pattant be Tom Gustav mellé.

-Még egy lányt!Mary?-nézett Gusti segéjkérően Maryre.

-Hát nem is tudom….-szabadkozott Mary,de a taxis már rátehénkedett a gázpedálra ezért gyorsan bepattasnt az anyósülésre.A taxi pedig eltűnt az utca sarkon.A többiek pedig elkezdték az ajtót barkácsolni,bár senki sem koncertrált 1.00%-osan.Mindenkinek Billen járt az esze…

Eközben a taxi célba ért.Gustav és Tom kiragadták Billt a járműből,amíg Mary rendezte a sofőrt.Aztán utánuk rohant.A fiúk már fellifteztek,ugyanis a helyzet még kritikusabbá vált.Bill már egyre homályosabban látott,imbolygott azon az egy lábán is hiába támogatta őt az ikre és Georg.Mary telefonja állandóan csörgött Lalety folyamatosan hívta őt.De mikor fel akarta venni Lala menten lerakta.Megkeresték az ügyeletes orvost aki gyorsan behívta őket egy kórterembe és miközben Billt vizsgálta beszélgetett a többiekel.

-Mi történt fiúk,lányok?-nézett értetlenül a doktor miközben Bill bal lábát vizsgálta.Mindenki hallgatott.Aztán végül Tom erőt vett magán és megszólalt.

-Legurult a lépcsőn egy szerszámosládával!-nyögte a rasztás.A doki elgondolkodva mérte végig az énekest aki egyre erőtlenebb lett.

-Egy szimpla legurulás a lépcsőről nem töri be senkinek az orrát ilyen rondán.Na de úgy néz ki pár hét és rendbe jön!Aztán a fiatalúr meggondolja mikor ugrál a lépcső tetején!-mosolygott a doktor és befáslizta Bill lábát.

-De akkor mivel magyarázza,hogy eléggé ,hogy is mondjam,kómás?-nézett aggódva Mary Billre,aki elernyedve,szinte már ájultan nézett körbe a kórteremben.

-Ez nem jelent komoly gondot.Az orra miatt sok vért vesztett és elment az ereje,de hamarosan jobban lesz!-nyugtatta meg őket a doktor és letisztította Bill véres arcát.

-Maradunk éjszakára és ha véletlenül „életre kelne” mi itt leszünk!-javasolta Gustav.A többiek bólintottak.

-De kérem szépen hol akarnak aludni?-kérdezte a doki.

-Majd itt a széken!-mondta Gustav.A doktor kiment a teremből.Tom megsimítota Bill haját.

-Asszem szóljunk haza,hogy itt alszunk!-javasolta Tom.

-Neeeeem!Ha elmondanánk nekik az összes kiakadna és rohannának ide!Billnek pedig most fel kell gyógyulnia,ebben pedig ők nem segíthetnek!7 ember keze alatt Bill soha nem gyógyulna meg!-mondta Mary.Gustav elismerően bólintott,Tom is beleegyezett.Ezek után a 3-as ott maradt és várta,.hogy Bill „feltámadjon”….

Eközben otthon minden olajozottan ment.Az új ajtó a helyén volt.És most mindenki a TV előtt ült,arra várva,hogy Mary vagy vki végre hívja őket,de eddig nem történt semmi.Lalety már 4-szer csörgette Maryt,azonban a lány direkt kikapcsolta a mobilját.Így mindenki csak várt és várt egy olyan hívásra ami soha nem következik be….Ezt sajnos ők is nagyon jól tudták.

-Elegem van!Megfolytom Maryt,ha haza jönnek!-kelt ki magából Lory.Mya csöndesen bólintott.Lalety még 8-adszorra is megpróbálta felhívni Maryt,de most sem reagált.Fáradtan roskadt le egy fotelba.Georg mint egyetlen férfi próbálta lecsillapítani a lányokat,de eddig csak 3 párnát kapott az arcába.Csüggedten bámulta Myát aki nem mert ránézni annyira emlékezett még a pár órával ezelőtti majd nem első csókra.Szinte lángvörös volt amikor csak Georgra próbált nézni.Így ők vártak,de úgy tűnt,hogy ez az örökkévalóságig így lesz!

Eközben a többiek a kórházban voltak.Gustav folyton ivott(persze csak hideg vízet),Tom pedig fel-alá járkált a folyosón.Egyedül Mary volt az aki látszólag nyugis volt.De az ő fejében is 1.000 gondolat cikázott.Nehezen értett bármit is ebből az egészből,de egy vmi mégis megmaradt benne.Hogy aggódik a TH aranytorkú frontemberéért.Mardosta a lelkét minden gondolat.Hirtelen eszébe jutott amikor Bill hotelszobájában álltak egymással szemben.Kirázta erre a gondolatra a hideg.Érezte,hogy nem bírja ki ezt a várakozást.

-Bemegyek Billhez!-mondta Toméknak.Tom válaszul bólintott,ezzel jelezve,hogy „jó menj csak”.Mary belépett a kórterembe.Bill még mindig mozdulatlanul feküdt.Mary leült egy székre és nézte őt….le sem vette Billről a szemét.Közelebb ült hozzá és megfogta a kezét.

-Bill tudom,hogy nem hallasz engem,de el kell mondjak vmit.Tudod amikor a hotelszobádbn álltunk,amikor „megmentettél” attól a sráctól a liftben,amikor vissza adtad a levelemet a koncerten,nagyon jól éreztem magam,de idáig nem tudtam,hogy miért!Most azonban már tudom!Én azt hiszem,hogy vonzódok hozzád lelkileg!Azért mondom el,mert tudom,hogy ha felébredsz nem fogom tudni így kitárni neked a szívemet és persze azt is megértem,ha hülyére veszel engem emiatt,de ez van!És én nem tudok rajta változtatni!-mondta Mary és lehajtotta a fejét,majd kiment a kórteremből.Bill nem ébredt fel és Mary bár most már kicsit megkönnyebbült még mindig féltette a frontembert!Ha nem másért hát az iránta érzett érzelmek miatt!