Mikor leszállt a repülőgép Mary először pillantotta meg az új települést ahol lakni fognak,Magdeburgot.Nem nagyon teccett neki,de már nem volt vissza út.Az apja ott várta őket a kocsijánál.-Drágám!-kiáltotta Mrs.Jankins mikor meglátta a férjét.Mr.Jankins kinyitotta a hátsó ajtót és beültette Milliant és Lolát.Mary és Eric megkövülten álltak a kocsi ajtaja előtt és üveges tekintettel nézték az ablakot.Eric aztán beszállt,de Mary még mindig nem mozdult.-Mary szálj be!Elmegyünk anyátokkal a csomagokért,1 pillanat és jövünk.-mondta Mr.Jankins.Mary még mindig nem mozdult csak állt és bámult.Hirtelen amikor belenézett Lola szemébe szörnyű gondolata támadt.Olyan volt mintha Bill nézne rá a húga helyett.Megijedt egy pillanatra,de nem szólt semmit.Szép lassan beült a kocsiba és jó alaposan megnézte a kishúgát.Egyáltalán nem hasonlított Billre pedig mintha őt látta volna.Elmosolyodott és hátradőlt a karosszérián.Boldog nem volt,de érezte,h még így vagy úgy látni fogja Billt,mégha csak a távoli jövőben is.....

Eközben Mya teljesen ráfeküdt a csengőre.Teljes erejéből nyomta,de senki sem jött ki a válasszal.Lory karbatett kézzel bámult be az ablakon,Laleti pedig próbálgatta az otthoni telefonszámot.Maryék háza előtt álltak már kb.1 órája és azt várták,h a lány kijöjjön.Fogalmuk sem volt arról,h Mary már Magdeburgban van,nem mondta el nekik.-Hol a fenében van már?-mérgelődött Mya és belerugott a kapuba.-Nyugodj már meg Mya!-oktatta Lory Myát aki ezen teljesen felhúzta magát.-Te ne mond meg,h mit csináljak Lory!!!!!!!!!!!!!-ordított rá.-Hát Te meg ne ordíts!-kiabált vissza Lory.Lalety csak a feje fogásával jelezte,h piszkosul elege van ebből.Mikor Lory és Mya már épp egymásnak esett volna közéjük állt.-Le lehet állni csajok!-mondta.-Nos mivel senki nem jön ki én asszem bemászok!-mondta Lory és felállt a kerítésre.-Te teljesen abnormális vagy!-torkolta le Mya.Eléggé húzta a száját az előbbi balhé miatt.Lory ügyet sem vetett rá.Átmászott a kerítésen és a sövényen.Benézett az ablakon.A beszűrődő fény egyértelműen jelezte,h a ház üres.A szekrények ki voltak pakolva,a szőnyegek össze taposva hevertek egy komódon.Lory oda hívta a lányokat is.-Mit látsz?-kérdezte Lalety Loryt aki folyton a nappalit kémlelte.-Semmit!Nézzük meg fent!-mondta Lory és felkapaszkodott a lenti ablakba.-Te mit csinálsz?-kérdezte tőle Mya ledöbbenten.-Kinyitom nektek az ajtót.-mondza Lory és elkezdte próbálgatni a konyhaablakot.Nem tudta kinyitni ezért egyel feljebb mászott.Belekapaszkodott az ereszbe és felhúzta magát Mary szobájának ablakáig.Az nyitva volt.Bemászott rajta és végignézett a szobán.Minden üres volt.A falról a poszterek le voltak szedve,a ruhásszekrény üres volt.A számítógép aztalon pár régi telefonszám volt.Lory elkezdte hangosan olvasni őket:-Anya,Eric,Utazási iroda!-olvasta és hirtelen megvilágosodott.Maryék elköltöztek.Először fel sem fogta mit tudott meg,de aztán reménytelenül előtűntek a szeméből a könnyek és sírásban tört ki.Csak sírt ott a szoba közepén.Reménytelenül elvolt veszve a könnyei mögött és szinte a szavak lebilincselődtek a torkában,nem tudott beszélni.Csak sírt üveges tekintettel.Lerohant a nappaliba és belülről kinyitotta az ajtót.-Lo....mi történt?-kérdezte meglepetten Lalety a bnőjét.Lory nem válaszolt csak a nyakukba borult.-Lory!Szólalj már meg!-parancsolt rá Mya.-Maryék elköltöztek!-sírta ki magát Lory.Mya és Lalety teljesen lefagytak.Csak bámultak előre.-Mi????????-ordították egyszerre és ők is sírásban törtek ki.

Ezalatt a TH-tagjai éppen ebédeltek egy pizzázóban,ami közel esett Maryék házához.-Mi a baj Bill?-kérdezte Georg miközben lepréselt a torkán egy falat pizzatésztát.-Semmi....-válaszolta elkomorultan Bill.-Az a baja,h.....-kezdte Tom,de Bill belerúgott a lábába.-Hogy?-nézett Gustav értetlenül Tomra aki fájdalmasan felüvöltött.-Semmi!-mondta Tom gyorsan,mikor erőt vett a fájdalmán.Mindenki csöndesen evett tovább amíg hirtelen Georg mobilja megnem csörrent.-Halló itt Georg!-mondta.Pár percigg hallgatta amit a vonal túlvégéről beszéltek,majd letette.-Ki volt az Georg?-rázta meg a basszista válát Tom.-Csak az anyám!-mondta Georg komoran és evett tovább.-És mit mondott?-kérdezte Tom és hátradőlt a székén.-Áááá,semmi extrát.Csak,h már ré látott meg,h puszil mindenkit!-jegyezte meg Georg elég semmitmondóan.Gustav extrémen hallgatott.Nem volt túl sok kedve beszélgetni,arról meg pláne nem volt amit akkor érzett,amikor a koncert után találkozott Laletyvel.Nem zavarta őt ezen kívül semmi,csak az,h Bill szokatlanul zárkózott volt.Pedig Gusti azt hitte Billnek erre semmi oka,de a látszat ördögi csalárdságán ő sem tehetett túl./na ezt most oan jól elmagyaráztam,mi?XD/Tom egyszer csak felállt a helyéről.Oda lépett egy lányhoz aki éppen akkor lépett be a pizzázó ajtaján.-Sya!-mondta a lánynak egy olyan macsós mosollyal.-Kopj le!-válaszolt vissza dúrván a csaj és megpofozta Tomot.A fiú kéznyomos arcal sétált vissza a helyére.Georg ránézett és halkan megkérdezte áthajolva az asztalon:-Mi történt?-kérdezte némiképp kíváncsian.-Hogy egyes csajok mennyire túloznak!-mondta Tom és megforgatta a szemét.

Eközben a lányok épp azelőtt a pizzázó előtt sétáltak el ahol a fiúk ebédeltek.-Na Lalety itt van már térerő?-tudakolta barátnőjétől Lory.Már kb.8 helyen megnézték,de térerő sehol nem volt.-Itt most van egy kicsi,de Mary még mindig nem reagál.-szomorkodott Lalety.-Gondolom a távolsági hívások nem működnek innen!Biztos,h Maryék 14km-en kívül vannak?-kérdezte Mya és nekidőlt a pizzázó ablakának.-Nem tom!Ez a telefon téll csak 14km-en belül működik?-kérdezte Lory elszonytyolodva.-Nem tom!Bár itt a térerő is szar nemhogy egy távolsági hívás menne!-mérgelődött Lalety és belerúgott a hatalmas épületbe.-Várjatok!Most halok vmit!-mondta Mya és elkapta Lalety telefonját.De mikor a füléhez emelte már semmit nem észlelt a készülék.-Ez egy nagy kalapszar!-mondta és ledobta a földre.Ekkor megint hallottak vmit a készülékből.-A fene!Mi van ezzel?-nézett a telefonra furán Lory,de Lalety rögtön megválaszolta a kérdést.-Úgy tűnik csak a pizzázó előtt van térerő,de ott is csak a földön!-mondta mosolyogva Lalety.-Mit csináljunk?Hasaljunk le????!!!-nézett megvetően Lory az aszfalton heverő telefonra.-Miért mit csinálnánk?-kérdezte Lalety és ledobta magát a földre.Mya és Lory is így tettek bár ők kicsit vonakodva.Mikor már mind a 3-an hasaltak Lalety beütötte Mary számát és vártak.De hirtelen kinyílt mögöttük az ajtó és a 3 lány háta mögött máris ott állt a Tokio Hotel.Bill kicsit meglepetten nézte a lányokat,Tomot eközben majd kiverte a röhögőgörcs,Georg úgy szintén nem tudott megállni egy kacajt,de Gustav csak állt kissé meglepetten mint a cövek.Lory hátranézett és döbbenten tapasztalta ezt a látványt.Mya eközben kiabált a telefonba Marynek,aki persze még ettől sem vette fel.Lalety ekkor felállt és leporolta nmagát.-Elegem volt!-mondta,de mikor megfordult ő sem hitt a szemének.Mya is felállt és leporolta magát.-Küzdjön a fene Mary Jankins miatt,mi?-fordult meg ő is,de mikor meglátta a fiúkat szabályosan elejtette a telefont.-Helló!Rég találkoztunk!-törte meg a jeget Tom,bár még mindig széllyel röhögte magát.-Nos,ha így vesszük téll régen!-válaszolt ory aki már felbátorodott.A többi fiú csak állt és nézte a lányokat,a lányok meg őket.Bill igazából csak átnézett Lory és Lalety között.Nagyon hiányzott neki Mary.-Hol van a barátnőtök Mary,igaz?-kérdezte Georg meglepetten.A fiú még emlékezett rá,h a lányokat a konci után 4-esben látta,és arra is,h Bill megmutatta neki a szobájukat./mármint Bill megmutatta Marynek Georg és a többiek szobáját XD/-Elköltözött!-mondta Lory megtörten.Ekkor Georg és Gustav is már pontosan tudták Bill miért volt ma ilyen zárkózott.

Eközben Maryék megpillantották új otthonukat.Szép kis szokványos családiház volt,semmi extra nem volt benne.Bementek a házba.A házszám:483,Südfeststrase,Magdeburg.Marynek ekkor eszébe jutott a TH-s srácok egyik albumának a címe:Zimmer 483.Szinte elszörnyedt.Itt van az Isten háta mögötti Magdeburgban egy gyönyörű városban amit téll város,de pont a házcímük nem hadja,h elfelejtse a találkozást Billel.Egy percre csak bámulta a házszámot aztán beljebb ment.Minden szép volt a házban,igaz bútorok elég kevés helyen voltak,de ez nem jelentett gondot.Ekkor megcsörrent a mobiltelefonja.A kijelzőn ismeretlen hívó ikon jelent meg.Fogalma sem volt,h ki hívhatja akit nem ismer.De azért felvette.-Halló itt Mary Jankins!-mondta.-Szia Mary!Bill vok!-mondta Bill a másik végről.-Atyaúr Isten!-kiáltotta Mary és letette a telefont.-Ki volt az kicsim?-kérdezte Mrs.Jankins a lányát.-Senki aki fontos lenne!-hazudta Mary idegesen.-Zavartnak tűnsz!Biztos nincs vmi baj?-kérdezte Mrs.Jankins és méllyen Mary szemébe nézett.-Biztos!Jaj anya hadj már békén!-ordította Mary sírva és felrohant a szobájába.Leült ott a puszta földre és elővett egy posztert amin Bill pózolt késégesen.Ettől csak mégjobban sírt.Eszébe jutott minden emléke az énekessel,énekesről.Akkor hirtelen nem tudta miért is csapta le a telefont.....és eszébe sem jutott,h vki Németország másik felén nagyon hiányolja,jobban mint ő azt valaha is eltudná képzelni......